A csalad.hu-nak adott interjúban beszélt arról is, hogy a csecsemők akár 20 százaléka ételallergiás, de többségük kinövi a kellemetlen tünetekkel járó betegséget.

Éjszaka ügyeletes volt, aztán fogászatra ment, majd velem találkozott. Tegnap még úgy volt, lehet, hogy kihúzzák a fogát, és nehezen tud majd beszélni. Fekete karikák vannak a szemei alatt, de szimmetrikus a mosolya. Hogy van?

– Megtartottuk a fogamat, kaptam egy ideiglenes tömést, ha nincs panasz, akkor sikerült megmenteni. Szóval, minden rendben.

Nem fél a fogorvostól?

– Én nem, de néhány kollégám igen. Mi, orvosok is tartunk ám egymástól néha!

Az ön munkaeszköze sem egy csalogató szerkezet. Az endoszkóp egy cső, amit ledugnak a beteg torkán, vagy fel a fenekén. Mi vonzotta a gasztroenterológiában?

– Édesapám is orvos, de a családban többen választották a gyógyítást. Már egészen pici koromban bejártam apa rendelőjébe, ami a házunkban volt kialakítva. Adta magát, hogy én is orvos akarok lenni. A gasztroenterológiával a jelenlegi munkahelyemen ismerkedtem meg közelebbről, nagyon megtetszett a szakma, mert a gondolkodás és a gyakorlati munka is fontos benne. Néha nem könnyű kitalálni, mi is lehet a probléma oka: elképzelem, milyen elváltozás lehet odabent, az endoszkópos műszerrel pedig választ kapok a feltételezéseimre.

Mivel foglalkozik a gasztroenterológus?

– Az emésztőszervi betegségekkel, a szájtól a fenékig tartó bélrendszerrel, a máj betegségeivel, és más, az egész szervezetet érintő elváltozásokkal. Ha egy súlyos, például daganatos vagy autoimmun betegséggel állunk szemben, a mi feladatunk a táplálás, vagy a gyomor-bélrendszeri problémák megoldása. Emiatt is gyakran dolgozunk össze a társszakmákat képviselő kollégákkal. A gyermek gasztroenterológia pedig elég speciális terület. Leggyakrabban gyermekük hasfájása, székrekedése, hasmenése, véres széklete, hányása vagy kóros soványsága miatt keresnek fel a szülők. Persze vannak olyan veleszületett betegségek is, amelyeknél egészen újszülöttkortól segítségre szorul a gyermek.

Hogyan segít a kis betegeken, mi történik a rendelőben?

– A vizsgálat előtt először egy nagyon részletes anamnézist veszek fel. Ez azt jelenti, hogy feltérképezem a tüneteket és rákérdezek a táplálásra, például arra, meddig tartott a szoptatás, mikor kezdődött a hozzátáplálás, illetve, hogy a jelentkező tünet összeköthető-e valamiyen változással. Okozhat problémát a leválasztás az anyatejes táplálásról, vagy az, ha közösségbe kerül a gyermek. Ilyenkor az otthonihoz képest más ételekkel is találkozik, de az is előfordul, hogy a családban van ételérzékeny, így valamitől mentesen étkeznek. Ilyenkor otthon nem derül ki, hogy a gyermek is allergiás vagy érzékeny valamire.

Az ételallergia vagy érzékenység mennyire jellemző a gyermekekre?

– A táplálékallergia sokkal inkább a gyermekkor betegsége, mint a felnőtté. Ilyenkor a táplálék valamelyik összetevőjére mindig ugyanolyan kóros reakció jelentkezik. A tej elfogyasztása ekcémás tünetet, csalánkiütést, esetleg hasmenést vált ki. Az allergia akár minden 5. gyermeket érinthet, de a többségnél idővel tolerancia alakul ki. A laktózérzékenység egy más típusú betegség. Ilyenkor arról van szó, hogy a nagy mennyiségű tejcukor a bélbe jutva nem tud felszívódni. Ennek több oka lehet. Lehet, hogy genetikusan kódolva elfogy a feldolgozásért felelős enzim, vagy a vékonybél károsodása miatt másodlagosan alakul ki az enzim hiánya. A nem felszívódott, vastagbélbe jutó tejcukrot az ott lévő baktériumok felhasználják, savakat, gázokat termelnek, ami hasmenést, hascsikarást, haspuffadást okoz. Míg az allergiánál néhány kis molekula is képes súlyos reakciót kiváltani, a laktóz felszívódási zavarnál valamivel nagyobb mennyiség okoz komolyabb, heves tünetet.

Van önnél egy nagy doboz, sok-sok apró tárggyal. Pénzérme, üveggolyó, ceruzaelem, gombelem, csat, fogkefe, gombostű, rajzszög, ahogy így belenézek. Ezeket gyerekekből szedte ki?

– Igen, gyűjtjük őket, segítség az oktatásban is. A gyerekek mindent fel akarnak fedezni, bármit képesek a szájukba venni. A dolgok egy része azért veszélyes, mert hegyes, szúr, a másik felének speciális kémiai tulajdonsága van. Ilyen például a mágnes vagy az elem. Először mindig azt kell tisztázni, hogy a tárgy túlhaladt-e a nyelőcsövön. Ha ott elakad, akkor az gyorsan megoldandó sürgősségi probléma, hiszen onnan kimozdulva a légutakba kerülhet, illetve károsíthatja a nyelőcső falát. Tehát, ha a gyereknek gombócérzés van a torkában, csorgatja a nyálát, azonnal segítséget kell kérni. Ha ilyen tünet nincs, akkor feltehetően a gyomrába jutott a lenyelt tárgy, ahonnan jó eséllyel kiürül. Általánosságban elmondható, hogy a 3 centiméternél kisebb tárgyak, például egy kavics, kisebb pénzérme, játék nagyrészt kiürül. De ha az idegen test még egy hét múlva sem ürül ki, akkor endoszkóppal kell eltávolítani. A tápcsatorna legszűkebb része egyébként a gyomorkimenet, ha azon átjutott a tárgy, akkor szinte biztos, hogy már nem okoz problémát.

Említette, hogy vannak mérettől függetlenül is veszélyes tárgyak.

– A gombelem kicsi ugyan, de nagy bajt tud csinálni. Az a baj vele, hogy elektromosan aktív. A nyelőcsőbe jutva feltapad a nyálkahártyára és áramot vezet. Hő keletkezik, beleéghet a nyálkahártyába, és pár órával később már endoszkóppal sem lehet leválasztani. A mágnes a másik, amely méretétől függetlenül komoly problémát okozhat. Egy darab mágnes ugyanúgy viselkedik, mint például egy pénzérme, kettő viszont már nem. Ezek nem feltétlenül tapadnak össze a nyelőcsőben vagy a gyomorban, tovább haladhatnak a bélbe. Ha ott megtalálják egymást, összetapadnak úgy, hogy egyébként a kacskaringós bél különböző területén vannak. Közéjük szorul egy béldarab, ahol sipoly képződhet. A hegyes, szúrós tárgyak viszont meglepő módon kevésbé veszélyesek. A tű, vagy akár egy kisebb csavar a legömbölyített fejével halad előre. A 3 centiméternél hosszabb szúrós tárgyak viszont már nehezen veszik be a bélrendszer kanyarjait, ezeket endoszkóppal kell eltávolítani.

Ez hogyan történik?

– Endoszkóppal, ami egy nagyon hasznos találmány. Hosszú, vékony cső, amin fényforrás és képtovábbító berendezés is van. Ezek segítségével látjuk a bélrendszert a monitoron. De tudunk vele levegőt fújni, illetve különböző eszközöket is eljuttathatunk a megfelelő helyre. Például, ha van egy polip, nyálkahártyakinövés a vastagbélben, akkor az endoszkóp segítségével juttatunk be vágóhurkot, amivel levágjuk az elváltozást. A gyermekeknél ezeket a beavatkozásokat minden esetben altatásban végezzük.

… akik nemcsak szilárd tárgyakat, hanem veszélyes folyadékokat is lenyelhetnek…

– Egyes háztartási szerek különösen veszélyesek, a különböző savak, lúgok lenyelése komoly problémát okozhat. A gyerekek találékonyak, a biztonságos zárófedelet is képesek kinyitni. A szájukba spriccelik, vagy akár le is nyelik a tisztítószert. Egy korty is komoly nyálkahártya-roncsolást okozhat. Hiába állítja a gyermek, hogy nem ivott bele a szerbe, ha sír, folyatja a nyálát, felmaródást látunk a szájában, orvoshoz kell vele menni. Előfordulhat, hogy a szájában nem látunk semmit, viszont a zselés, tapadós állagú vegyszer a nyelőcsőre tapadt, így hosszabb ideig kontaktusban van a nyálkahártyával, és nagy bajt csinál.

Míg eljutnak az orvoshoz, érdemes például tejet itatni a gyerekkel? Ez egy általánosan elterjedt nézet.

– Határozottan nem. Ha a bőrére, szemébe ment a szer, azt minél hamarabb próbáljuk meg tiszta vízzel leöblíteni. A száját is érdemes kimosni, de ne itassunk semmit, mert az fokozhatja a hányást, és a további vizsgálatokat is nehezíti. Valóban elterjedt a köztudatban, hogy tejet kell itatni, vagy széntablettát etetni. Ilyenkor ez nemcsak felesleges, hanem a nyálkahártya károsodásának súlyosságát sem tudjuk megítélni a fehér vagy éppen fekete bevonat miatt. Ha hány a gyermek, akkor nemcsak egyszer járja meg az utat a vegyszer, hanem visszafelé még egyszer.

Említette, hogy van, akit újszülött kora óta kezel. Van kedvenc betege?

– Sok kedvencem van. Az együtt átélt izgalmak összekötnek minket, a rendszeresen visszajáró gyerekekkel kötődés alakul ki. Velük és az ő szüleikkel is nagyon fontos a szoros és őszinte kapcsolat.

Két kamaszgyereke van. Ők is követik a családi hagyományt?

– A lányom nyolcadikos, ő pici kora óta orvos szeretne lenni, annak ellenére, hogy nem könnyű „orvosgyereknek” lenni. Kicsi koruktól magyarázom, hogy ha hirtelen be kell mennem, akkor azt ne úgy éljék meg, hogy anya eltűnik otthonról, és ez rossz, hanem úgy, hogy a telefon másik végén egy beteg gyermek van. Mindig elmesélem, miért kellett bemennem, milyen baleset történt, így azt látják, hogy ha baj van, anya segít. A kisfiam hatodikos, ő egyelőre sok egyéb mellett focistának készül.

Korábbi interjúinkat olvasta már?