Elsőszülött lányom elkényeztetett: ő négyéves koráig kizárólag a négy fal között dúlt-fúlt, azt is csak ritkán, a bolti vagy a játszótéri hiszti pedig a kistesó érkezéséig elkerülte a családot. Akkor aztán, ugyan csak 1-2 hónapra, de kitörtek belőle az addig elfojtott indulatok, majd amikor az öccse is öntudatra ébredt, azt is megtapasztalhattam, hogy nem mindig egyszerű a gyermekkel való vásárlás sem. A szakirodalom számos valóban gyermekbarát és hasznos tanáccsal látja el a szülőtársadalmat – igen, van más megoldás is, mint a vasfegyelem vagy a hideg zuhany –, de mindenkinek a saját csemetéjén kell kikísérleteznie, melyik módszer működik. Nálunk az alábbiak váltak be.

1. Fáradtan, éhesen sehova!

Ez a lehető legegyszerűbb módja, hogy minimálisra csökkentsük a hiszti kitörését. A vásárlást ezért soha nem délutánra, hanem reggeli utánra időzítem, amikor még tart az éjszakai alvás hatása. Ilyenkor jobban tűri a 2-3 éves kis dackorszakos a boltban őt érő ingereket, nem pörög túl és szívesebben együttműködik. Mivel tele a pocak, ezért kisebb az esélye, hogy megkíván valamit, ami épp nincs is a bevásárlólistán.

2. Vonjuk be a vásárlásba!

A kicsik alapvetően szeretnek segíteni, főleg, ha már az elejétől hagyjuk, hogy ők is kivegyék a részüket a napi teendőkből. Sokat számít, ha mindig ugyanabban az időpontban, ugyanabba a boltba megyünk, így beépül a vásárlás a napirendbe. Beszéljük meg vele útközben, mit kell vennünk, és kérdezzük meg, mit szeretne ezek közül ő a kosárba tenni. Szerencsére a legtöbb boltban már a legkisebbek számára is találunk bevásárlókocsit, így gyermekünk valóban aktívan részt vehet a vásárlásban.

3. Egyet választhat

A lányomnál annyira bevált ez a módszer, hogy teljesen elkerült minket a bolti hiszti. A trükk az volt, hogy mielőtt bementünk az élelmiszerboltba, megkérdeztem, kiflit vagy zsemlét szeretne. Miután választott, hiába nézelődött az édességes részlegen, hiszen ő már korábban eldöntötte, hogy kiflit szeretne. Ezt érdekes módon mindig el is fogadta. A fiamnál csokis piskóta nélkül nincs bevásárlás. Az elején beteszi a kocsiba, és alig várja, hogy odaadhassa a kasszás néninek.

4. Játékbolt, a mumus

Ez az a hely, ahol muszáj éles határokat szabnunk, mert ha mi nem, akkor a pénztárcánk úgyis megteszi ezt helyettünk. Itt már nem elég, ha a gyerek kipihent, de értelemszerűen az „egyet választhatsz” módszer sem opció. A mi családunkban csak karácsonykor és szülinapokon ajándékozunk, valamint mikulásra, névnapra kaphatnak valami apróságot. Épp ezért, ha szeretnének benézni a játékboltba, és valami megtetszik nekik, mindig elmondjuk, hogy jó, kérheted majd ezt a szülinapodra vagy a Jézuskától. A kisfiamnál tavaly ez még nem működött rögtön, jónéhányszor nyugtatgattam a magából kikelt gyermekemet az üzlet kellős közepén, viszont az soha eszembe sem jutott, hogy azzal kerüljem el a kellemetlen perceket, hogy megveszem, amiért sír. Most már 3 éves, és számára is természetes, hogy nem veszünk semmit, ha anya vagy apa azt mondta.

5. Ne fokozzuk a hangulatot!

egy 2-3 éves kicsi az agyi éretlensége miatt nem képes csak úgy leállni a hisztivel

Ha a dackorszakos gyermekünk nyilvános helyen kel ki magából, ne próbáljunk rá észérvekkel, vagy dühvel hatni. Csak rontunk a helyzeten, hiszen egy 2-3 éves kicsi az agyi éretlensége miatt nem képes csak úgy leállni a hisztivel, azért, mert mi ráparancsoltunk. Az egyedüli mód, hogy lerövidítsük a kellemetlen perceket, ha próbáljuk őt megnyugtatni. A kisfiam kéri is, hogy ilyenkor öleljem meg, ez a könnyebb eset. A lányom nem bírta elviselni, ha öleléssel próbáltam kezelni a problémát, ezért mindig csak a tudtára adtam, hogy megértem, ha dühös, szóljon, ha megnyugodott, én itt leszek. Mivel nála a hisztik otthon törtek elő, ilyenkor elvonult, majd kisimulva tért vissza pár perc múlva, és én is megkaptam a nagy ölelésemet.

+1 Néha semmi sem segít

jó lenne egy kicsit együttérezni az édesanyával is

Ahogy a felnőtteknek, úgy a gyermekeknek is lehet rossz napjuk. Érzik a frontot, vagy jön a foguk, bármi előfordulhat. És ha egy kisgyermeknek rossz napja van, akkor nagy eséllyel tőle lesz hangos a közért. Sokan erre azt mondják, miért viszi ilyenkor a gyereket az anyuka magával? Persze nagyszerű lenne, ha minden kismamánál kéznél lenne egy nagyi, akire rábízhatná a gyermekét, de sajnos a nagyszülők manapság többnyire nem a szomszéd utcában laknak. Az ilyen kínos helyzetekben ezért jó lenne egy kicsit együttérezni az édesanyával is, aki a sok hisztivel kapcsolatos előítélet és tévhit miatt időnként úgy érzi, hogy rögtön ráragasztják a rossz anya bélyeget, aki nem képes megnevelni a gyerekét. Márpedig a gyermekek életkori sajátosságok miatt hisztiznek néha. Ezért legyünk egymással elfogadóbbak, hiszen könnyen lehet, hogy nem az anyuka nevelési módszerei okozzák a galibát, csupán egy roppant zavaró teli nadrágpelenka.


(képek: shutterstock)