Egyik nap szomorúan üldögélt odahaza a négyesztendős Julia családja georgetowni otthonában. A szülőknek feltűnt, hogy valami nincs rendben az egyébként mindig életteli, jókedvű kislánnyal, ezért faggatni kezdték – mesélte az el az édesanya, Christine Hartwell a Boston 25 News tévécsatornának.

A kislány azt hamar elmondta, hogy a barátaival – pontosabban a legjobb barátjával – vannak gondok, azért ilyen rosszkedvű. Egy hosszabb beszélgetés után derült csak ki, hogy az óvónő az egyik délután Júliának azt mondta, nem mondhatja kedvenc játszópajtásának azt, hogy “a legjobb barátom”.

Ne korlátozzák az érzéseit!

A kislány szülei először félreértésre gyanakodtak, ezért másnap első dolguk volt, hogy megkérdezték a Pentucket Óvoda nevelőjétől, mi is történt pontosan azon a bizonyos napon. Legnagyobb döbbenetükre az óvónő megerősítette, hogy valóban megkérték Júliát, ne mondogasson ilyeneket senkinek.

A szülők áttanulmányozták a Boston belvárosától alig 45 kilométerre található óvoda házirendjét, amelyben semmilyen utalás nem volt a tiltásra, de még az intézményben nem alkalmazható pozitív kifejezésekre sem. Ezért megkeresték az igazgatót, hogy megkérdezzék tőle, egyszerű nevelői túlbuzgóságról, véletlenről, vagy valami egészen másról van-e szó. A választól nem lettek boldogabbak.

Sőt, azonnal úgy döntöttek, hogy Júliát egy másik óvodába íratják. Az igazgató ugyanis hosszan sorolta az érveket amellett, hogy miért helyes a rendelkezésük, és miért nem mondhatják a gyermekek egymásnak azt, hogy “a legjobb barátom”.

“Azt szeretném, hogy a lányom pontosan úgy tudja kifejezni az érzéseit, mint a kortársai, semmi és senki ne korlátozza ebben” – vélekedett Júlia édesanyja.

Csak egy két igazán jó barát kell

Az, hogy egy gyermeknek hány barátja van és mennyire lesz a társaság középpontja, a gátlásosságától függ. Magyarországi felmérések szerint az óvodákban a gyermekek 25 százaléka nagyon közvetlen a társaival,10-15 százaléka pedig visszahúzódó. A többiek ezen két kategória között helyezkednek el.

Szakemberek szerint a gyermekek többségének nincs feltétlenül szüksége sok baráti kapcsolatra ahhoz, hogy felnőtt korára kialakuljon a kapcsolatteremtő képessége. Elég, ha egy-két igazán jó barátja van, és az ő társaságukban felvértezi magát azzal a tudással, amely a szorosabb kapcsolat kialakításához szükséges.

A közös játék alakítja a társas kapcsolatokat

A 3-4 éves gyermekek már igénylik a velük egykorú társakat, utánozzák egymást, kisebb csoportokban képesek egyszerűbb játékokat játszani, 4-5 éves korukban pedig már összedolgoznak, közösen is képesek alkotni valamit.

A közös játéknak hatalmas szerepe van a gyermekek társas kapcsolatainak kialakításában és formálásában. Az az óvodás ugyanis, aki együtt tud játszani egykorú társaival, gyakorolhatja a kölcsönösséget, az együttműködést, megtanulja önmaga szabályozását, összehasonlíthatja magát másokkal; közös tapasztaláshoz jut, egyenrangú kommunikációs partnert, utánzási mintát talál, viselkedésének helyességéről visszajelzést kap, és átéli az együttes játék örömét.