Nagy Koppány

– Jóléti társadalom nehezen képzelhető el komoly belső megtakarítások nélkül – hangsúlyozta a csalad.hu-nak Nagy Koppány igazgató, az MNB Biztosítás- és pénztárfelügyeleti igazgatóságának vezetője.  

– Ahol tehetősebb a társadalom, nagyobb az egy főre jutó GDP, ott természetes, hogy többet tudnak az emberek félretenni. Az összefüggés azonban fordítva is igaz, azaz egy ország jólétének növelésében kulcsszerep jut a belső megtakarításoknak, amelyek forrásként szolgálnak a beruházásokhoz, az állam finanszírozásához, vagyis növelik a gazdaságban forgó pénzmennyiséget – magyarázta.

Nagy Koppány felidézte: a 90-es években, a rendszerváltás után az volt az általános vágyunk, hogy milyen jó lenne, ha utolérnénk Ausztriát, a másik pedig, ha mi is azon az életszínvonalon élhetnénk nyugdíjas korunkban, mint az akkori német nyugdíjasok. Az igazgató szerint ezek a célok úgy képzelhetőek el, ha van számottevő kiegészítő megtakarításunk is.  

– Az öngondoskodásnak az állami nyugdíj mellett van egy stabilizáló szerepe is, hiszen nyilván az állami nyugdíjrendszeren egyre nagyobb a teher azáltal, hogy Európa-szerte öregedő társadalomban élünk. (ún. „demográfiai tél” köszöntött be). A fő trend Magyarországon is hasonló, de mi azért fontos lépéseket teszünk ennek enyhítésére és a demográfiai trend megfordítására, amiben már vannak is kezdeti sikerek.

Lesz nyugdíj! 

Nagy Koppány tévhitnek nevezte, hogy lesznek olyan generációk, akiknek már nem lesz nyugdíja.  

– Az állami nyugdíjrendszer fenntarthatósága nem kérdéses. Ami viszont valós veszély, hogy hosszú távon (20-30 éves távlatban) a demográfiai kihívás következtében a nyugdíjszínvonal tartható-e. A nyugdíjvárakozások akkor növelhetőek, ha az állami nyugdíjak kiegészülnek egyéni megtakarításokkal – hangsúlyozta az MNB Biztosítás- és pénztárfelügyeleti igazgatóságának vezetője.

– Az eddigi statisztikák alapján azt szoktuk mondani, hogy az 1 millió öngondoskodó országa vagyunk. Szinte változatlanul ekkora az a kör, aki belekezdett valamiféle kiegészítő megtakarításba az elmúlt évtizedekben, miközben itthon 4-5 millió között mozog a foglalkoztatottak létszáma – mutatott rá a szakember.  

Hozzátette, hogy az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság adatai szerint Európában a foglalkoztatottak 27 százaléka rendelkezik valamiféle nyugdíjmegtakarítással, tehát ettől nem vagyunk annyira messze.  

– Ahhoz viszont, hogy ez egy sokkal szélesebb körben felismert igény legyen, még nagyobb lépéseket kell tenni – jelezte. 

Lehetőségek 

– 1993-ban indultak el az első hazai önkéntes nyugdíjpénztárak, amelyek az első nyugdíj-előtakarékossági kezdeményezésnek számítottak a rendszerváltás után – idézte fel Nagy Koppány. – Az emberek úgy gondolták, hogy jó nyugati mintát követnek, ha így gondoskodnak idős éveikről. A kezdeti időszak nagy bővülést hozott: a munkáltatók is szívesen járultak hozzá a pénztári tagdíjakhoz, s az állami támogatások is jelentősek voltak. Ha akkoriban belépett valaki egy új munkahelyre, a munkáltató segítségével szinte automatikusan csatlakozhatott valamelyik önkéntes pénztárhoz is. Ma félmilliónál többen takarítanak meg rendszeresen ebben a formában, míg a tagság ennek kétszerese. Nekem például szintén így kezdődött a pályám, s azóta is megvan az önkéntes pénztári tagságom. Ennek az az üzenete, hogy ha több évtized alatt rendszeresen akár csak kis összegeket is fizet be a pénztárába az ember, akkor is jelentős megtakarítás gyűlik össze, amelyet tovább növel a hosszútávon, (kvázi kamatos kamat elven működő) megtermelt hozam is.

Az igazgató példaként említette a jegybank számítását: ha 40 éven át takarítunk meg, akkor nem is kell nagy összegben gondolkodni. Ha egy 25 éves pályakezdőként valóban elkezd a nyugdíjára havi 8000 forintot félretenni, akkor ez a várható nyugdíját 20 százalékkal növeli meg. Ezzel szemben ha 45 éves korban indulunk el ugyanezen az úton, akkor már csak 20 ezer forintos havi megtakarítással tudjuk elérni ugyanezt a nyugdíjkiegészítést.  

Pénzügyi Navigátor a nyugdíj-előtakarékosságról

A nyugdíjcélú öngondoskodást segítő termékekről részletes információ olvasható az MNB Pénzügyi Navigátor tájékoztatóiban. A Nyugdíjbiztosítás, a Nyugdíj-előtakarékossági számla, valamint az Önkéntes nyugdíjpénztár című Pénzügyi Navigátor füzetek részletesen bemutatják az egyes termékeket, míg a Nyugdíjcélú öngondoskodási termékek összefoglalása (mnb.hu) c. cikk jól áttekinthető formában hasonlítja össze a legfontosabb jellemzőiket.

– Később váltak elérhetővé a nyugdíj-előtakarékossági számlák – folytatta a történetet Nagy Koppány. – Ez azokat célozza, akik kellő tudással vállalkoznak arra, hogy egy értékpapírszámlán önállóan kezeljék a befektetéseiket. A nyugdíj-előtakarékossági számla nagyságrendileg mindössze 100 ezer ügyfelet ér el, tehát társadalmi szinten csak kiegészítő szerep jut ennek a formának.

– A nyugdíjbiztosítások 2013-ban kaptak a korábbiaknál nagyobb szerepet. E forma térhódítása a biztosítótársaságok aktív értékesítésével jelenleg is folyik, ezért ez az elmúlt időszak legjobban bővülő terméke. A biztosításközvetítők sok esetben hatékonyabban érik el az ügyfeleket, és meggyőzik őket arról, hogy érdemes e megtakarítási formába fektetni. Ennek köszönhetően az ebben a formában megtakarítók száma is közelíti a félmilliót. 

Gondolkodjunk hosszú távon! 

Az MNB Biztosítás- és pénztárfelügyeleti igazgatóságának vezetője szerint ma az ügyfelek átlagosan 45-46 éves korukban választanak maguknak nyugdíjterméket. Tehát a nyugdíjba vonulásuk előtt mindössze 20 évvel ismerik fel, hogy érdemes lenne megtakarítani és kiegészíteni a majdani társadalombiztosítási öregségi járadékukat.

– Ennek persze lélektani oka is lehet – véli a szakértő. – Aki 40 évesnél fiatalabb, még nem biztos, hogy egyáltalán gondol a nyugdíjára. És megvan a racionális magyarázat is, amely szerint akkoriban legtöbbünknek valószínűleg az egzisztenciaépítés van előtérben az életében. 

– Véleményem szerint viszont az lenne a helyes megközelítés, ha már fiatal korban felismernénk, hogy akár kis összeggel, de indítsuk el a nyugdíjcélú megtakarításokat is. Azután esetleg később növelhetjük is a befizetéseket, amikor az egzisztenciális céljaink is teljesülnek már.

Az MNB versenyképességi programja szerint a cél, hogy a jövőben rugalmasabban legyenek felhasználhatók a megtakarítások, és alapvetőnek számítson, hogy a munkáltatók – ahogy régebben is – segítsenek beléptetni a munkavállalókat az intézményekbe. A nyugdíjcélú megtakarításokról való döntés természetesen az ügyfeleké a lényeg, hogy legyen könnyű a hozzáférés a lehetőségekhez.

– Kulcskérdés, hogy ne az 1 millió, hanem legalább a 2-3 millió öngondoskodó országa legyünk. A nyugati társadalmakban a II. világháború nem hozott törést az egyéni nyugdíjcélú megtakarítások fejlődésében. Magyarországon és a közép-európai régióban viszont sok mindent újra kellett kezdeni a rendszerváltás után, és sokaknak még el kell hinni, hogy érdemes hosszútávon gondolkodni és megtakarítani– mondta Nagy Koppány.