„Mert az apák is változnak”

Ma már senki nem vitatja, hogy az apák meghatározó szerepet játszanak a gyermeknevelésben és a család stabilitásában, a szakember mégis úgy véli, ezt a témát nem lehet elégszer körbejárni.

csalad.hu: Mi volt a férfiak, az apák szerepe a családban régen, és hogyan változott az édesapák gyermekeikhez fűződő kapcsolata mostanra?

– Régen, akár száz évvel ezelőtt, vagy még korábban, a szülő-gyerek viszony általában nem volt annyira bensőséges, mint ahogy azt ma elvárjuk ettől a kapcsolattól – mondja a szakember. – Más volt az anya szerepe, és más az apáé is. Az akkori nagycsaládban a gyermeket 8-10 ember vette körül, sokan foglalkoztak vele, megoszlott a felé irányuló szeretet, és a szülei mellett több családtaghoz is szorosan kötődött. Az évtizedek során a többgenerációs családi együttélési formák fokozatos megszűnésével az úgynevezett kiscsaládokban felerősödött a szülő-gyerek kapcsolat fontossága.

Fontos és meghatározó változás, hogy a 20. századra az apák kiestek a családi életből és a szerepük nagyrészt az egzisztencia megteremtésére, vagyis a pénzkeresetre korlátozódott. Az anyák feladata lett a gyereknevelés, emellett ők menedzselték a családi életet is, ami sokszor hatalmas terhet rótt rájuk. Tehát ahhoz, hogy a vágyott modern apaságot megteremthessük, a 20. századi apamodellt is meg kell haladnunk. Az apaságot újra kell tanulnunk, ami azt jelenti, hogy olyan életformát kell kialakítanunk, ahol a nemi sztereotípiák elmosódnak, a férfi és a nő csapatmunkában dolgozik, közösen viseli terheket, ahol a háztartásban és a gyereknevelésben is a férfi és női szerepek között nagy az átjárás. A modern apa aktívan jelen van a család életében, és az anyával teljesen egyenrangú szerepet és felelősséget vállal a gyermeknevelésben.

Túldolgoztatott apák, avagy a levett cipő-effektus

– Azt gondolom és a tapasztalat is azt mutatja, hogy a mai modern apaság egyértelműen legnagyobb problémája-akadálya a túldolgoztatott szülő – magyarázza a pszichológus. – Ez a megállapítás az anyukákra is vonatkozik, de mi most elsősorban az apákról beszélünk. Napjainkban még mindig kevés munkáltató veszi figyelembe, hogy az édesapára otthon is szükség van, márpedig csak a munka és a magánélet megfelelő egyensúlyával teremthetjük meg a modern apaságot. Ehhez viszont kellenének a központi ösztönzők – például az atipikus foglalkoztatási, illetve a rugalmas munkavégzési formák elfogadottabbá, népszerűbbé tétele, – amelyek segítségével az apák ki tudnának szakadni abból a súlyos mítoszból, miszerint az ő feladatuk a pénzkereset.

Mert az apák is változnak. Általában igaz, hogy a jólét definciójához ma már a családi idő, a szabadság, az egészségesebb életmód is szorosan hozzátartozik. A KSH hazai felmérése szerint is a férfiak nagy része több időt szeretne a családjával tölteni.

A fiatal generációk pedig már egy újfajta munkakultúrát preferálnak. A prezentizmus (jelen kell lenni) helyett a hatékonyságot és a kiegyensúlyozott munka-magánélethez igazított munkavégzést.

Békés családi munkamegosztás vagy jókora csapda?

Léder László szerint az apa számára nagyon fontos, hogy a társa, tehát az anya hogyan vélekedik az apaságról, merthogy nagyon sok konfliktus fakad abból is, hogy az újdonsült szülők mást gondolnak az apa és az anya szerepéről.

– Van olyan hölgy, aki egy modernebb apaszerepet vár el a párjától, az apa viszont ilyet soha nem látott – említ egy példát a szakember. – Ez fordítva is igaz lehet, amikor az apa szeretne aktívan jelen lenni a kicsi életében, és az anya érzi úgy, hogy a gyerekkel elsősorban neki kell foglalkoznia, ő akkor jó anya, ha a férfinak nincs más dolga, mint hogy pénzt keressen és hogy rendet tartson a ház körül. Az efféle nézetkülönbségek óhatatlanul konfliktushoz vezetnek.

Gyakran hallom, ahogy szülők büszkén újságolják, náluk tradicionális szerepek vannak: anya otthon van, mos, főz, takarít, neveli a gyereket, apa pedig pénzt keres, reggeltől estig dolgozik. Béke honol, és ettől mindenki boldog, de kérdezem én: vajon a gyerekek hogy élik meg mindezt? Mert ezek a gyerekek sokszor apa nélkül nőnek fel, hiába van édesapjuk... Azt gondolom, hogy az efféle békés családi munkamegosztás a gyerekek szempontjából jókora csapdát rejthet.

„Várandós apukák” márpedig léteznek

A pszichológus úgy véli, minél korábban bekapcsolódik az édesapa a gyermeke lelki életébe, annál könnyebben válik apává, és annál mélyebben kötődik majd a fiához, lányához. Ráadásul a babavárásba való korai apai „bevonódás” a párkapcsolatra is pozitívan hat. De vajon mit ért a szakember a „minél korábban” alatt?

– Ennek kapcsán meg kell említenem egy újabb mítoszt vagy tévhitet, miszerint „anyának születünk és apává válunk”, ami több szempontból sem helytálló. Ugyanis, ahogy az anyában, úgy a várandóság folyamatába bevont apában is biológiai, hormonális és idegrendszeri változások mennek végbe a gyermek születése körüli időszakban. A legfrissebb kutatások kimutatták, hogy a várandóság ideje alatt az apákban jelentős hormonváltozások történnek, és vizsgálatok támasztják alá azt is, hogy a kisgyermekes édesapák agyszerkezete jelentős mértékben átalakul. Vagyis az anyasághoz hasonlóan az apaság is genetikailag meghatározott biológiai szerep.

– Az apáknál gyakran már a családtervezés gondolata elindítja a hormonális változásokat, sőt, vannak még izgalmasabb kutatások is, amelyek szerint a férfiaknál már a tartós párkapcsolatban elkezd csökkenni tesztoszteronszint a szervezetben, még mielőtt a családalapítás szóba kerülne – folytatja Léder László. – Az apává válás minden értelemben nagyon erősen elindul a születés előtti időszakban: az édesapa pozitív jelenléte a várandósság alatt hatással van a gyermek mentális egészségére, és arra is, hogy a születés mennyire lesz komplikációmentes.

1000 napnyi alapozás

A pszichológus hangsúlyozza, hogy az apává válás folyamata nem áll meg a gyermek születésével, a különböző életszakaszokban gyakran újra kell definiálnunk az apaszerepet.

– Az első 1000 nap meghatározó, mondhatjuk, hogy az az alapozás – szögezi le a szakember. – Az első három évben kialakuló kötődés minősége és erőssége „végigmegy” a gyerekkoron: tehát az, hogy egy apa hogyan kötődik a pár hónapos kislányához-kisfiához, nagyon jól előrevetíti, hogy milyen lesz a kapcsolata a 9 éves, a 16 éves és majd a 21 esztendős gyermekével. Azok az apák, akiknél korán kialakul a szoros kötődés, a későbbieknek maguk fogják keresni annak a lehetőségét, hogy minél több időt tölthessenek otthon, a gyerekükkel. Az apa-gyerek kapcsolat szempontjából az egyik legfontosabb időszak a kamaszkor, amikor is rendkívül erősen megjelenik és nyomon követhető, hogy az apa mennyire van jelen a tinédzser mindennapjaiban.

Másképp mesél és másképp mutatja be a világot

– A legfontosabb az apa és gyermeke közötti érzelmi kötelék – hangsúlyozza Léder László. – Ha értik egymást, ha egymásra tudnak hangolódni, ha figyelnek egymásra, ha hiányoznak egymásnak, akkor nagy baj már nem lehet (mosolyog). A gyerek ugyanolyan szorosan kötődhet mindkét szülőjéhez, azt viszont fontos hangsúlyozni: az apa-gyerek kapcsolatban és az anya-gyerek kapcsolatban is nagyon sok egyedi elem van, tehát a kettő nem csereszabatos. Azt szoktam mondani, az egyik a C-, a másik a D-vitamin, a gyereknek az egészséges fejlődéshez mind a kettőre egyformán szüksége van. Az apa, bár ugyanolyan fontos a család életében, mint az anya, mégis sok szempontból máshogy kötődik a gyermekéhez. Alapvetően másképp játszik vele, mint az anya, másképp mesél, másképp mutatja be neki a világot, és pont az a lényeg, hogy nem abban tér el az anyáktól, amiben sokan gondolják, mert normális esetben az apa ugyanúgy szeret és ugyanúgy fegyelmez, mint az édesanya.

Lányok, fiúk, apák

Léder László szerint az apaság-téma kapcsán sokan és sokszor inkább az apa-fiú kapcsolatra koncentrálnak, pedig az apa-lány kapcsolat ugyanolyan fontosságú.

– Igazából az apa erősíti meg a gyereke társadalmi és nemi identitását – állítja a pszichológus. – Az a lány, akinek szeretetteljes és harmonikus a kapcsolata az apukájával, jó eséllyel önbizalommal teli hölggyé válik, jól kijön majd a férfiakkal, érti a nyelvüket, kevesebb párkapcsolati problémával kell megküzdenie, sőt, vélhetően sikeres házasságot fog kötni. De hogy a fiúkról se feledkezzünk meg: a jó apa-fiú kapcsolat alapfeltétele, hogy az apa szeresse és elfogadja a fiát, és emellett persze aktívan jelen legyen a gyerek életében. Ha a szeretet, az elfogadás és a jelenlét hármasa jól működik náluk, akkor az apa egészséges férfit nevelhet a fiából.

Hiányoznak a férfiminták!

– Az az egészséges, ha mindkét szülő pozitív értelemben jelen van a gyermek nevelésében és a mindennapjaiban, de az élet ennél sokkal mozgékonyabb és kiszámíthatatlanabb – jegyzi meg a szakember. – Ha egy gyermeknek nincs édesapja, vagy nem él vele, kitűnő emberré válhat, ha talál másik, egészséges férfimintát maga körül. Ez megint egy nagy különbség a múlt és a jelen között, és egy olyan probléma, amelyre különösen fókuszálnunk kell. A múltban, ha egy apa kiesett a családból, általában akadt még jó pár férfiminta a gyerek környezetében, például az iskolában, ahol sokkal több férfi pedagógus dolgozott. Ma nagyjából az a helyzet, hogy nemcsak az a baj, hogy az anya egyedül neveli a gyermeket, hanem az is, hogy alig akadnak vagy egyáltalán nincsenek a gyerek számára pozitív mintaként szolgáló férfiak a környezetében. Tehát egy kisfiú vagy egy kislány simán leélhet úgy 15-16 évet, hogy alig látott férfimintát maga körül, ami egyértelműen hátrányt jelent a számára.

Elsősorban apa, és csak utána pszichológus

Kétszeres édesapaként Léder László minden alkalommal örömmel osztja meg a tapasztalatait az általa alapított Apa Akadémia „hallgatóival”.

– Nagyon jó érzés, hogy apaként is elmondhatom én miként éltem és élek meg bizonyos helyzeteket, és hogy adott esetben nekem mi segít – mondja mosolyogva. – Az előadásaimon elsősorban apaként beszélek, és csak utána pszichológusként. Azt gondolom, hogy amit én a legfontosabbnak tartok, tehát hogy az apa, az anya és a gyerekek egy nagy érzelmi egységet alkossanak, annak kellene az alapvetőnek, a mindenki számára természetesnek lennie. Ehhez minden eszközt és segítséget meg kellene adni a családoknak, hiszen a jövő generációjáról beszélünk.

Boldog és büszke lányos apukaként mesél a gyerekeiről.

– Mindkét kislányommal szoros a viszonyom, nagyon mély a kötődés közöttünk, ebben nincs különbség. Ami viszont egy kimondottan izgalmas dolog, az a kettejük különbözősége. Két külön személyiségről van szó, tehát igazából egy kicsit másképp kell apának lennem a picivel, és másképp a naggyal, és ez így van rendjén. Ahogy mondani szoktam: ahány férfi, annyiféle apaság létezik, és ugyanígy, ahány gyerek, annyiféle apaságról tudnék mesélni.