Bodnár Csilla klinikai szakpszichológus azt ajánlja, hogy néhány nappal az iskolakezdés előtt kezdjük el a ráhangolódást a régi-új rendszerre.

– Eddig szünet volt, tehát a gyermek időben, térben szabadon mozoghatott, aminek a célja és a feladata az élményszerzés, pihenés, feltöltődés volt – kezdi pszichológus szakértőnk. – A gyermeknek a szünidőben nem kellett olyan emberekkel együtt lennie, akiknek nem kedveli a társaságát. Emellett a családi kapcsolatok is intenzívebbé váltak, lazább lett a szülő szabályozó, ellenőrző szerepe. Az iskolával azonban életmódváltás kezdődik. Megint életbe lép egy kötöttebb napirend, szabályrendszer, amihez a gyermeknek igazodnia kell. A családi kapcsolatok ismét az esti, szűkebb időszakokra korlátozódnak. Teljesítményhelyzetek jelennek meg újra a tanuló életében, ráadásul egy olyan közegben, ahol valószínű, hogy nem mindenkit kedvel. Mindez pedig érzelmileg megterhelő lehet a gyerek számára. Ha normál esetről beszélünk – nincs tanulási nehézség, szívesen jár iskolába a diák –, akkor is fontos, hogy a szülő segítsen felkészülni a gyermeknek a változásra.

Engedjük, hogy maga válassza ki az iskolaszereit

– Nem javaslom, hogy a nyaralásból essen be a gyerek az iskolapadba. Az utolsó hét, de legalább a nyár utolsó 3 napja már az átállásról szóljon. Nézzük át a tanszereket, vagy – ha még nem szereztük be – menjünk el a gyermekkel együtt megvenni a felszerelést. Jó ötletnek tartom, ha a szülő engedi, hogy a gyermek válassza ki azokat az iskolaszereket, amikkel dolgozni szeretne a tanév során. Természetesen nem a legdrágább dolgokat kell megvenni, de engedjük, hogy keressen a gyerkőc egy-egy drágább füzetet vagy az olcsóbb, praktikus tollak mellé egy olyat, ami igazán tetszik neki. Érezze azt, hogy kicsit az ő kezében van az irányítás. Alakíthatunk a szobáján is együtt az iskolakezdéshez, készítsük elő a táskát, tolltartót!

Ne csak az utolsó nap feküdjön le időben

– Ha már megvannak a könyvek, akkor a gyermek is legyen ott, amikor bekötjük a tankönyveket, füzeteket. A kisebb gyerekek segíthetnek a vignetta felragasztásában, a már írni tudó gyerekek meg is írhatják, a nagyok pedig egyedül is csomagolhatnak. A nyár folyamán gyakran kitolódik a lefekvés ideje, érdemes fokozatosan visszaállni arra az alvási rendre, ami a tanév közben is jellemző lesz. Kezdjünk el beszélgetni az iskoláról! Mindez segít abban a gyermeknek, hogy ráhangolódjon az életmódváltásra. Az első tanítási nap osztályfőnöki órái is ezt a ráhangolódást szolgálják; nem véletlenül beszélgetnek arról, ki milyen élményeket szerzett a nyáron, hogyan töltötte a szünidőt. A pedagógus segíthet abban is, hogy ne induljon el a rivalizálás, ki hol volt, mit csinált a nyáron, hiszen minden élmény értékes, függetlenül attól, hol éltük meg azokat.

A legfontosabb a szülői támogatás

– Az első 3 osztályfőnöki óra kiemelten értékes azok számára, akik nehezebben illeszkednek be egy közösségbe. A zárkózottabb gyermek is az osztályközösség részévé válhat a közös, irányított beszélgetés által, könnyebb lesz a visszaszokás az iskolapadba. Az introvertált kisgyermek számára maga a közösség fárasztó. A szülőnek már azt is nehéz eldönteni, mi a jó hozzáállás: utat engedni a gyermek magába fordulásának, és magántanulói státuszba helyezni, esetleg egyéni oktatási rendszerbe tenni, vagy azt mondjuk, hogy igenis próbálkozni kell, mert az életünket is emberek között éljük le. Bárhogy is döntünk, a legfontosabb a szülő támogató jelenléte.

Megoldást jelenthet a magán napközi

– Ha van olyan kisbarát, akihez kötődik a gyermekünk, akkor igyekezzünk vele már az tanévkezdés előtt felvenni a kapcsolatot. Érjük el, hogy már első nap egymás mellé ülhessenek, hiszen az megnyugtató a kisgyermekünk számára. Nagy megkönnyebbülést jelent az introvertált gyermeknek, ha csak a tanórákon kell részt vennie, a délutáni foglalkozásokon már nem. Ez kivitelezhető egy 9-10 éves kisdiák esetében, hiszen néhány órát akár már egyedül is eltölthet otthon. Kisebbeknél megoldást jelenthet a magán napközi, ahol egy tanító érte megy az iskolába, és néhány tanulóval együtt elkészítik a házi feladatot. Elsős kisgyerek szülőjeként, vagy iskolaváltásnál beszéljünk előre a pedagógussal, hogy tisztában legyen a gyermekünk nehézségeivel, így támogathatja őt a kritikus helyzetekben, segítheti a kapcsolatépítést.

„Meglátod, ez az év jobb lesz!”

A tanulási nehézséggel küzdő gyermekek számára sem könnyű a tanévkezdés, de nagyban befolyásolja a visszatérés minőségét a szülő hozzáállása, az, hogy milyen problémáról beszélünk, és milyen tapasztalatokat szerzett eddig a diák.

„Már előre éreznie kell a tanulási nehézségekkel küzdő gyermeknek, hogy megkapja a kellő támogatást.”

– Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyermek ne érezze azt, hogy teljesíthetetlen – a képességeitől túlzottan elrugaszkodó – elvárásokat támaszt felé a szülő. Mindig bizakodva kezdjük az új tanévet: „Meglátod, ez az év jobb lesz!”; „Nem kell aggódnod, az első hetekben úgyis csak ismételtek!” Azt erősítsük a gyermekben, hogy ez az év biztosan jobban fog sikerülni. Már előre éreznie kell a tanulási nehézségekkel küzdő gyermeknek, hogy megkapja a kellő támogatást. Ne mondjunk olyanokat, hogy „Idén kitűnők leszünk” – ráadásul így, többes számban –, hiszen a gyerek emiatt rögtön görcsösen, szorongással indítja az új tanévet. Megcélozhatunk jobb eredményt is, de azt erősítsük a gyermekünkben, hogy az biztosan megy majd, amit az elmúlt évben már sikerült elérni. Tanulási nehézséggel küzdő gyermekek esetében különösen fontos azt hangsúlyozni, mennyi más haszna is van az iskolába járásnak a tanuláson kívül: ilyen a közösségépítő szerep, hogy együtt lehet a barátaival.