Előveszem és már nem tudom hányadjára, újra és újra elolvasom Fekete István könyvét. A két kamaszfiú és az öreg Matula havas kalandjait a téli berekben. 

A berekben, ahol a nyári gunyhó helyett takaros nádtetős, tapasztott kis ház épült, amolyan pákásztanya. Két kis kuvik már be is költözött a padlásra, a kémény mellett ütötték fel a tanyájukat. Matula pesti védencei is megérkeztek, hozták barátjukat, Bikficet a bérház emeletén lakó közös kiskutyát, aki Csikasszal, Matula hadsegédjével majd nagy barátságba keveredik. A fiúk feledhetetlen nyarat töltöttek a Kis-Balaton nádasában öreg mesterük keze alatt. (Ha nem ismerik a Tüskevár című „kalandregényt” javaslom, olvassák el. Ha szülők, feltétlenül! Ez az első, Tutajos és Bütyök, a két kamaszkorú barát nyári nagy utazása a berekben.) 

De most tél van. Hideg havas tél, a berek másféle szépségét, egyúttal kemény, szigorú arcát mutatja és új kalandok és tapasztalások színhelyét kínálja a fiúknak, akiknek Matula, ez a bölcs, sokat tapasztalt, melegszívű, ám szabályokat betartató parasztember a nagyapjuk, mesterük, tanítójuk.

Ám mielőtt Matula szárnyai alá kerülnek, István bácsi, a testes gazdász, Tutajos nagybátyja, a nagy gazdaság agronómusa, aki kevés szóval él, de azok sokat mondanak, a két fiú szavát veszi. Különösen kapkodó, olykor hebehurgya, ok nélkül fölfortyanó, kötekedő, aztán lelkifurdalással küszködő, megbántott önérzetét magával hurcoló unokaöccsének, Tutajosnak. Érdemes ezt a részt eredetiben olvasni:

„Gyerekek, utálom a prédikációt, de ma újra átadlak benneteket Matulának, és szeretnék nyugodtan aludni.

A testes gazdász hangja mélyebb és komolyabb volt, mint valaha. 

- A nyáron is kioktatott benneteket a berek egyre másra, de csak télen tud igazán félelmetesen kegyetlen lenni. Nyáron is jöhet egy váratlan vihar – ezt már tudjátok – de utána felsüt a nap és vége. Nyáron is el lehet tévedni a nádban, de megalhat az ember ott is, és egyszer csak reggel lesz. A szúnyogok kicsit megeszik, de nagyobb baj nincs. Gyerekek, ma reggel tizenkét fok hideg volt, de lehet, hogy holnapra húsz lesz, és húsz fok hidegben eltévedni, egy éjszakát kint tölteni… majdnem bizonyosan végzetes. Aztán vannak a berekben helyek, ahol soha nem fagy be a víz. A Balatonon is vannak ilyen helyek a Zala torkolata előtt, de Matula ismeri ezeket a helyeket. Ködben ne menjetek sehova, egymástól messzebb el ne menjetek soha, csak amennyiről meghalljátok a kiáltást! És mindig hallgassatok Matulára! Ő tud mindent, őnála többet csak a berek tud. Majd meglátjátok. Gyerekek, a berekkel nem lehet okoskodni, nem lehet vitatkozni, nem lehet bocsánatot kérni, s nem lehet semmit jóvátenni. De ott lesz veletek Matula, és ígérjétek meg, hogy mindenben rá hallgattok.

- Ígérjük – rebegte megilletődötten a két fiú. 

- Adjátok becsületszavatokat!

A kézfogás nagyon komoly volt, majdnem ünnepélyes. 

- Köszönöm, fiúk. Az öreg kint vár benneteket a konyhán, a többi az ő dolga. Szervusztok!

István bácsi elment már, a két fiú még mindig csak állt, mert a perc emelkedettsége körülfogta őket. Ez volt az első férfias becsületszó az életükben, amelynek elkötelező nagyszerűsége csodálatosan nem korlátozottságot jelentett, hanem szabadságot.” 

Ezért olvasom újra és újra ezt a két könyvet. A Téli bereknek és előzményének, a Tüskevárnak igazi, emberpróbáló, tanulságot és tapasztalatot adó, bizsergetően izgalmas kalandjain túl, a két könyvnek ez az egyik legfontosabb pillére. A két kamasz fiút körbevevő felnőttek figyelmes szeretete, szabályok betartását megkövetelő, ám ugyanakkor a gyerekeket szabadjára engedő okos korlátozása. Nincs állandó dicséret, jaj, de nagyon ügyes vagy Gyuluska! De az elismerés, egy kemény kézfogás mellett elkísér egy életre. Nancsi néni, aki mellett úgy teremnek a rántott csirkével teli tálak, mint eső után erdőben a gomba – egy életen át gyűjtött, tűzhely mellett megőrzött bölcsességei, gyógyteái és kenőcsei ugyanúgy segítik a két ifjút testi és lelki növekedésükben, mint a könyv többi szereplői.  Akik nem kiválóságok, gyarló emberek, ám Tutajos és barátja lépten-nyomon megtapasztalja a falu, a természet közelsége adta szokásaiknak, becsületüknek, tartásuknak, egymás becsülésének és a tapasztalás adta bölcsességüknek óvó, segítő erejét. 

Nem túlzás, ha azt mondom, gyerekeknek, ifjaknak igazi kalandot ad, felnőttnek, szülőknek élvezetes tankönyv a Téli berek. Na, meg a Tüskevár…