A Nagycsaládosok Országos Egyesülete tavaly ünnepelte alapításának 35. évfordulóját. Mekkora mérföldkő ez az életükben?

– Büszkék vagyunk a korunkra és arra, hogy folyamatosan fejlődünk, mind a létszámunk, mind a programjaink tekintetében. Összességében elmondható, hogy az elmúlt 35 esztendőben nagyon sokat kellett változnunk azért, hogy önmagunk maradhassunk, megőrizhessük az értékeinket. Az elnökségem kezdetétől újragondoltuk, hogyan tudjuk minél több embernek megmutatni az egyesület és a tagjaink által képviselt értékeket. Büszkén mondhatom, kiemelkedően sikeres programjaink is hozzájárultak a nagycsaládosok életének mindennapi támogatásához. A tavalyi, nagycsaládos esküvő címmel meghirdetett akciónk keretében hét fiatal pár mondta ki a boldogító igent a sajtó és a NOE nyilvánossága előtt. A babaköszöntő programunkon legutóbb több mint hatszázan voltunk együtt Fehérvárcsurgón a Károlyi-kastélyban, ahol köszöntöttük az elmúlt év során született babákat. Az önkéntesek köszöntése elnevezésű programmal pedig a sokszor láthatatlan és megfizethetetlen munkát végzőknek mondtunk köszönetet. Ezekkel az eseményekkel azokra az értékekre szeretnénk irányítani a figyelmet, amelyek a családalapítással, a gyermekáldással, vagy az önzetlen segítségnyújtással járnak.

Mekkora a nagycsaládos bázis Magyarországon?

– Szerencsére folyamatosan növekedik a taglétszámunk: míg 2016-ban 6 ezer család volt tagja az egyesületünknek, addig mára több mint 15 ezer családra duzzadt a létszámunk, ami mintegy 85 ezer embert jelent. Nagyon fontos, hogy önkéntes rendszerben működünk. A helyi vezetőink és segítőik a saját családjuk és munkájuk mellett, önkéntesként szolgálják a közösséget. Büszke vagyok rá, hogy az elmúlt időszakban, a világjárvány és a szomszédban bő egy éve zajló háború alatt is egy emberként mozdult meg a tagság, gyűjtöttek, jöttek és segítettek.

A közeljövő milyen terveket tartogat az egyesület számára?

– Látszik, hogy változik a világ és a környezet, amiben élünk. Ez érződik a családok helyzetén is. Sokat járom az országot, hogy a saját szememmel lássam, miben tudunk segíteni a családoknak. Közgazdászként azt tanultam, hogy három típusú tőkével rendelkezünk, amelyek a helyzettől függően felcserélhetőek: a tudással, a kapcsolatokkal és a pénzzel. Ezekben igyekszünk támogatni a tagjainkat, akár tudásbővítésről, akár a kapcsolati háló erősítésről, akár eszközbeszerzésről van szó. Ennek keretében befőzőautomata-készülékeket és aszalógépeket is juttatunk a családoknak, de a tésztakészítéshez és a tüzelőanyagkockák gyártásához is adunk támogatást. Egyre nagyobb az igény a saját részre való gazdálkodás mellett a különböző tanfolyamokra is, legyen szó akár kenyérsütésről, sajtkészítésről, vagy gyógynövények felhasználásáról. A helyi kapcsolatok erősítésének keretében pedig a nehezebben mozgó idősebbekkel összefogva alakítható ki kitűnő egység. A fiatalok segítenek leszedni a fákról a gyümölcsöt, így felesben el tudják tenni télire. A generációk közötti kapcsolatból mindenki csak profitál. A termelőkkel a családokért programunk keretében országos szinten szeretnénk megvalósítani valami hasonlót, ezzel is fejlesztve az öngondoskodást. A termelők nagyobb tételeket szívesen házhoz is szállítanak, mi pedig összekötjük a családokat a gazdákkal. A jelenlegi világhelyzetben nem az a cél, hogy elszenvedjünk valamit, hanem hogy meglovagoljuk a hullámokat! Hiszek benne, hogy ahogy a járványhelyzetből, úgy ebből is erősebben jövünk majd ki.

Egyedüli gyermekből vált ötgyermekes édesanyává. Egyértelmű volt az út? 

– Annak ellenére, hogy nem nagycsaládban nőttem fel, csodálatos példák voltak előttem, és ezért én mindig nagycsaládot szerettem volna. Nagyon hálás vagyok a férjemnek, hogy a társam volt ebben, és a kezdetektől mindenben támogat. Három felnőtt gyermekünk van, és egy 8 éves ikerpár. Sok elfoglaltsággal jár a munkám, sokszor napokig nem találkozunk, de olyan jó érzés, amikor aztán odajön a nagyfiam és megölel, hogy mennyire büszke rám.

Mit szeret a leginkább a munkájában?

– Szeretem figyelni a nagycsaládokat és minél többet tanulni tőlük. A méltán híres Benyus családban azt mondják, hogy három dolog szükséges a nagycsaládhoz: a szeretet, a hit és a humor. Lehet benne valami. A NOE egy olyan összetartó közösség, ahol számíthatunk egymásra. Engem a szolgálat hozott ide. Tizenhat évvel ezelőtt, miután egy nagy betegségből meggyógyult a férjem, hálából felajánlottam a szolgálataimat a jóistennek. Így indult az én pályám a nagycsaládosok egyesületénél. A mai napig boldog vagyok, amikor egy rendezvényünkön látom az alapítóinkat, akik már nyugdíjasok, a családjaikat és a kisgyermekeket, akik a jövőt jelentik. Hiszem, hogy a család az egyetlen horgony, ami megtart a viharos tengeren. Csak az erős családok tudnak segíteni az elesetteken.

Van olyan történet, ami különösen közel áll a szívéhez?

– Megismertem egy kalocsai szívbeteg kislányt, akinek minden hónapban, csak az aktuális egészségügyi eredményeinek a mérése több tízezer forintos összeget emésztett fel. A szülei az évek előrehaladtával már kezdtek kifogyni a pénzükből. Egy korábbi főiskolás, jelenleg Svájcban élő csoporttársam jelentkezett, hogy szeretne támogatni egy családot. Olyan jó érzés volt összekapcsolni őket egymással. Szívesen emlékszem arra is, amikor eladásra kínáltak egy régebbi típusú családi autót, és ahogy a hirdető meghallotta a jelentkező élettörténetét, úgy döntött, odaadja ajándékba.

Említette, hogy nemrégiben meglepték a XVII.  Szóvivő Bálon is...

– Valóban, nagyon jól sikerült a rendezvény, élveztük az ünnepi pillanatokat, amikor egy nagyon kedves meglepetés ért bennünket. Tavalyelőtt a főszervező, a Magyarországi Szóvivők Országos Egyesülete ezen a jótékonysági eseményén már támogatta az Újpalotai Nagycsaládos Egyesületet, idén pedig ezt bővítették ki egy nagylelkű felajánlással, ami számomra is újdonságként hatott. A Nagycsaládosok Országos Egyesületének egyik családja nettó egymillió forint értékű építőanyag hozzájárulást kapott, hogy korszerűsíthesse az ingatlanját. Fantasztikus lehetőség és nagyszerű érzés, hogy gondoltak a nagycsaládosokra.

Miként dől el, kié lesz a felajánlás? 

– Egy pályázatot tervezünk kiírni a tagjaink számára, hogy a lehető legjobb helyre kerüljön az összeg. Egyesületünknek 15 ezer tagcsaládja van, és már most többen érdeklődtek, jelezték, hogy nagy segítség lenne számukra a felajánlás.

Hogyan látja, korunk mely kihívásai okoznak fejtörést a nagycsaláddá válásban?

– Míg korábban, például a 70-es, 80-as években a kétgyermekes családmodell volt elterjedt, és még csodabogárnak számítottak a nagycsaládosok, addig mostanában jellemzően megszületnek a harmadik, negyedik gyermekek is. Ezzel párhuzamosan viszont nőtt a gyermektelenek száma, és ebből nehéz átállítani a szemléletet. Természetes ösztönünk, hogy gyermeket vállalunk, utódot hozunk létre, ezt a vágyat nem szabad elfojtani. A fiatalok jelenleg nem akarnak felnőni, gyerekek akarnak maradni, de szeretettel, lelkesítéssel és jó példával megerősíthetjük bennük, hogy igen jó édesapának és édesanyának lenni.