A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) adatai szerint jelenleg hozzávetőlegesen 218 millió 5-17 év közötti gyermeket dolgoztatnak világszerte. Közülük 152 millióra tehető a kizsákmányoló gyermekmunka áldozatainak száma, és nagyjából az érintettek fele, mintegy 73 millió kiskorú végez veszélyes gyermekmunkát. Ha az ezen a területen jelenlévő igencsak magas látenciát, vagyis a rejtve maradó eseteket is számításba vesszük, a kép még lesújtóbb.

A világ mely részein dolgoztatják a legkeményebb körülmények között a gyerekeket, hogyan kell elképzelni az ő életüket?

– Az érintett gyerekek nagyjából fele Afrikában él, de közel ennyien vannak Ázsiában is. A rendelkezésre álló adatok szerint a fiúk kitettsége magasabb, de nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a statisztikákban nem jelenik meg a háztartási munka révén kizsákmányolt, sok országban sajnos még mindig értéktelenebbnek tekintett lányok magas aránya. Sok helyütt elfogadott nézet, hogy a fiúgyermek értékesebb, mint a lány, így az utóbbi oktatásába nem érdemes fektetni. Ezek a lánygyermekek jellemzően az otthoni háztartási munka ellátására kényszerülnek, ami nem ritkán kifejezetten nehéz fizikai munka. Az etióp kislány, Aysha egy napjáról készült kisfilm bepillantást enged abba, hogy milyen sors jutott azoknak a gyerekeknek, akikért az UNICEF világszerte dolgozik. Az otthoni háztartási munkán túl gyakori, hogy a lányok idegen háztartásba cselédnek kényszerülnek, de sajnos jellemző gyakorlat az is, hogy szexuális kizsákmányolás céljából adják el őket.


Miért éppen ez a térség a leginkább érintett?

– A gyermekmunka egy nagyon komplex jelenség; alapvetően a szegénységgel van összefüggésben, de a helyi szokások, tradíciók is hozzájárulhatnak. Ilyen például, hogy sok családban az az elvárás, a gyerek ne járjon iskolába, kövesse inkább a szülői mintát, és tanulja ki már nagyon fiatalon azt a szakmát, amit a felmenői is űznek. Vagy ilyenek azok a társadalmi, vallási tradíciók – mint a költséges esküvő például –, ami hitelek felvételére kényszeríti a családot, melynek visszafizetéséhez a gyermek munkája is szükséges. A hiteltörlesztés miatti munka vagy adósrabszolgaság különösen elterjedt gyakorlat, amely a szegény családokat sújtja.

Milyen körülmények között dolgoztatják ezeket a gyerekeket?

– Az úgynevezett veszélyes gyermekmunka esetében nem megfelelő biztonsági és egészségügyi előírások, illetve foglalkoztatási feltételek közötti munkákról beszélünk. Egyes gyerekek hőségben, mások nyirkos, penészes épületekben, vagy a föld alatt, erejüket meghaladó óraszámban, gyakran még éjszaka is dolgoznak. Az ILO adatai szerint a legtöbb eset a mezőgazdaságban, aztán a szolgáltatások területén, és végül az ipari szektorban található. Thaiföldön például egyebek mellett a halászati feldolgozóipar a melegágya a kizsákmányoló gyermekmunkának. Mindez sokszor annyira beágyazott a társadalmi gyakorlatba, hogy sem a szülő, sem a gyermek nem realizálja illegálisnak, tulajdonképpen evidens, hogy a gyerekeket dolgoztatják. Megjegyzem: a XIX. század végéig, a XX. század elejéig Európában is bevett volt a gyermekmunka, az ellene való fellépés alapvetően a jóléti társadalmak sajátja, és nem független attól, hogy az adott társadalom hogyan kezeli, hogyan tekint a gyermekre.

Mitől fosztja meg a gyerekeket a munkavégzés, milyen jogaik sérülnek? Felnőttként milyen hátrányuk származik ebből?

Az ENSZ 1989-es Gyermekjogi egyezménye értelmében azt a gazdaságilag kizsákmányoló munkát nevezzük gyermekmunkának, amely az érintetteket megfosztja a gyermekkoruktól, a lehetőségeiktől, a méltóságuktól, és káros a testi, lelki és erkölcsi fejlődésükre. Ez a dokumentum, amelyet hazánk 1991-ben ratifikált, kimondja, hogy minden gyermeknek joga van a gazdasági kizsákmányolás elleni védelemhez, és ahhoz, hogy ne legyen kényszeríthető olyan kockázattal járó munkákra, ami az iskoláztatását, a fizikai, mentális, erkölcsi egészségét, fejlődését veszélyezteti.

– A nem ritkán testi, mozgásszervi sérüléseket is okozó fizikai igénybevétel gyakran mentális rombolást is végez a gyerekekben. A szabad, önfeledt játéktól való megfosztottság, az elhanyagoltság, a kizsákmányolás nyilvánvalóan komoly hatással van a személyiségfejlődésükre is. Mára köztudott, hogy a koragyermekkorban elszenvedett bántalmazás/elhanyagolás károsítja a fejlődő idegrendszert, visszaveti a gyermek szellemi, érzelmi és szociális fejlődését. A bántalmazott gyermekek körében felnőtt korban sokkal gyakoribb az öngyilkosság, a pszichés zavarok, a különböző deviáns magatartási formák, a bűnözés, az agresszivitás, a depresszió, az alkoholizmus. A gyermekmunka is része annak jelenségkörnek, amit Oscar Lewis amerikai antropológus a szegénység kultúrájaként aposztrofál: a gazdasági és társadalmi hátrányból adódó sajátos életmód és kultúra önreprodukálóvá válik, és a későbbiekben a fejlődést és a változtatást hátráltatja. Az UNICEF nem véletlenül hangsúlyozza világszerte az oktatás fontosságát, hiszen ez az egyetlen kitörési pont a fiatalok számára.

A világ gyermekjogi szervezetei milyen eszközöket tudnak bevetni a kiskorúak védelmében? Folyamatos szélmalomharc a munkájuk, vagy azért vannak bíztató eredmények is?

– A jó hír az, hogy ma már szignifikánsan kevesebben élnek mélyszegénységben a világban, mint mondjuk húsz évvel ezelőtt. Egyebek mellett Hans Roslingtól tudhatjuk, aki maga is sokat dolgozott az UNICEF-fel, hogy 20 éve a világ lakosságának még 29 százaléka élt szélsőséges szegénységben, ez a szám ma már csak 9 százalék. Az emberek mintegy 75 százaléka manapság közepes jövedelmű országokban él. Ez persze nem jelenti azt, hogy teljes megnyugvással hátra lehet dőlni. Még ma is számtalan gyermek azért nem tud tanulni, mert nincs iskola elérhető közelségben, vagy, ha van is, annyira drága, hogy sokaknak elérhetetlen. Máshol a megfelelő szabályozás hiányosságai, vagy éppen az érintettek jogi tájékozatlansága generálja leginkább az illegális foglalkoztatást. Ezeken lehet változtatni, de a társadalom érzékenyítése, az összefogás erejének a felmutatása elengedhetetlen. A gyermekmunkát, annak összetett jellege miatt kizárólag holisztikus szemlélettel lehet megközelíteni. Az UNICEF a jogi reformot, az oktatást, a szociális védelmet, az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést egyaránt fontosnak tartja annak érdekében, hogy a gyermekmunka csökkentését felgyorsítsa. Az UNICEF továbbá egy kormányok közötti diplomáciai szervezet is, és ebben a minőségében igyekszik együttműködni a nemzeti kormányokkal, konkrét intézkedéseket javasol a szegénység és az illegális gyermekmunka elleni harcban.

Mit tudunk mi tenni innen a „távolból”? Mivel tudná meggyőzni a magyar embereket, hogy az ő segítségük is számít, eljut az érintettekhez? Egyáltalán mi közünk nekünk a harmadik világhoz?

– Folyamatosan dolgozunk azon, hogy megértessük az emberekkel, hogy a problémák nem állnak meg az országhatároknál – erre egy ilyen vírushelyzet is kiváló példa. Én magam a globális gondolkodás jegyében arra sarkallok mindenkit, aki megteheti, hogy havi rendszeres, mondjuk 2-3 ezer forintos adománnyal támogasson olyan szervezeteket is, melyek globális problémák kezelésével foglalkoznak. Itthon az UNICEF az egyetlen olyan szervezet egyébként, amely globális szegénységcsökkentéssel foglalkozik. A hatékony segélyezés és ilyenformán az azt támogató adományszervezés is a kiszámíthatóságra, a tervezhetőségre, az állandóságra törekszik, az adományozás rendszeressége tehát kulcsfontosságú. Az UNICEF helyi szervezetekkel dolgozik együtt a programországok terepein, többek között a magyar emberek adományaiból is, olyan témák mentén, mint az oktatás, az immunizáció-egészség, a gyermekvédelem, a táplálás, a víz-szanitáció-higiénia, stb. Aki tehát adományoz, ténylegesen gyermekéletek megmentéséhez járul hozzá.

Itthon is van dolga a gyermekvédőknek ezen a téren? A hazai szabályozás, más országokkal összehasonlítva, mennyire védi nálunk a gyerekeket?

– Itthon a 16. életév betöltéséhez van kötve a munkavállalás lehetősége, de diákmunkát már 15 éves kortól is lehet végezni a törvényes képviselő hozzájárulásával. A Munka törvénykönyve szerintünk elég konkrétan szabályozza a fiatal munkavállalók foglalkoztatására vonatkozó eltérő szabályokat, maximálja a munkaórák számát, többlet pihenőidőt biztosít, tiltja az éjszakai munkavégzést stb.. Az iskola fontosságát azonban itthon is sokat hangsúlyozzuk, mert tudva levő, hogy az oktatási intézmények nem pusztán edukálnak, hanem a sebezhető, a mélyszegénységben élő gyerekek számára védelmet, biztonságot nyújtanak.

Ha szívesen támogatná az UNICEF munkáját, itt megteheti: https://unicef.hu/segitek

Képek és sorsok



Szíria

"Imadnak hívnak, 13 éves vagyok. Három éve hagytam ott az iskolát, és két évvel ezelőtt kezdtem el dolgozni egy autószerelő műhelyben. Heten vagyunk a családban, én vagyok a legidősebb fiú. Egyszerű életet élünk. A családban rajtam kívül senki se dolgozik, mert nem találnak munkát. Én vagyok a legidősebb, nekem kell dolgoznom, különben senkinek sem lenne mit ennie. Én vagyok az egyetlen kenyérkereső. Az egész család tőlem függ. Nincsenek álmaim. Túl elfoglalt vagyok ahhoz, hogy álmodjak vagy játsszak, mint a többi gyerek. Alig keresek 5.000 szír fontot (kb. 3000 forint) egy héten."

Szíria

"Ibrahimnak hívnak, 13 éves vagyok. Hat évvel ezelőtt el kellett menekülnünk az Aleppo közelében lévő otthonunkból a harcok miatt. Szinte semmit se vittünk magunkkal, csak néhány ruhát. Nagyon szomorú voltam, hogy ott kellett hagynom a biciklimet. Iskolába se járhattam többé hatodik oszályos korom óta. A szüleim azt akarták, hogy tanuljak ki egy szakmát és kezdjek el dolgozni. Ha a dolgok jobbra fordulnak, szeretnék visszamenni az iskolába. Régen a matematika volt a kedvenc tantárgyam."

iskolavilágnapgyermekmunkajogszabály