Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Karának munkatársai arra voltak kíváncsiak, milyen összefüggések tárhatók fel a testedzésfüggőség és a negatív pszichés állapotokkal való megküzdés között. Vizsgálták, hogy milyen szerepet játszhatnak mindebben egyebek mellett az evészavarok. A kutatással sikerült alátámasztani, hogy a jelenségek között összefüggések vannak, és azt is, hogy a férfiak és a nők eltérő okokból esnek az edzésfüggőség csapdájába.

A testedzésfüggőség olyan speciális addikció, amely – szemben például az alkohollal vagy a drogokkal – szemmel nem látható. Abban ugyanakkor mindenképpen van hasonlóság, hogy minden esetben valamilyen káros következménnyel jár – mondta el a csalad.hu-nak Szabó Attila, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának egyetemi tanára.  

Mi az a pont, amikor átfordul a sportos életmód függőségbe?    

– Nagyon óvatosnak kell lenni ezzel a témával, hogy ne patologizáljuk a testedzést, mert a mindennapos sport nagyon jó hatással van mind a fizikai, mind a mentális egészségre.  Az edzés jó esetben nem csak abban segít, hogy fittebbek legyünk és jobban érezzük magunkat a bőrünkben, de akár jobban is aludhatunk tőle, és a stresszlevezetésben is fontos szerepet játszhat. Az embereknek a mindennapi életébe be kellene iktatni a sportolást. Vagyis a szenvedélyt meg kell különböztetni a beteges edzésformától! A választópont az, amikor nem én irányítom az edzésemet, hanem az edzés irányít engem.  Edzeni kell, hogy ki tudjak menni emberek közé, hogy le tudjak menni a lakásból, mert ha nem edzek, képtelen vagyok élni, működni, tehát átveszi az edzés az irányítást. Utána jönnek sorozatban a szociális, fizikális, mentális sérelmek.  

Laikusként sok emberfeletti sportteljesítményt, ultrasportolókat is hajlamosak vagyunk a „beteg” kategóriába sorolni.    

– A sportoló populációban 0,5-1 százalék lehet érintett ebben a problémában. Az MTA-disszertációmban én is írtam ilyen esettanulmányokról. Jó példaként Kropkó Péter triatlonistát, Ironman-győztest említeném, aki egy nagyon szép, kiegyensúlyozott életet él a sport mellett is, meg tudta tenni, hogy napi hét órákat edz, a család, a gyereknevelés, a felelősség mellett. Fontos, hogy nem az edzésmennyiség tesz valakit testedzésfüggővé! Lehet, hogy valaki csak napi kétszer-háromszor fél órákat sportol, de mindezt pont akkor kell megtennie, amikor lenne például egy fontos megbeszélése és lekési a találkozót, vagy el sem megy. Mert az edzés fontosabb mindennél.  

Miért éppen edzésfüggésbe menekülnek ezek az emberek?  

– Az edzésfüggők, éppen úgy, mint a munkafüggő emberek, szociálisan nagyon tudatosak. Fontos számukra mások véleménye.  Mindkét tevékenység mögé könnyű elrejtőzni. Ha valaki sokat edz, az emberek azt gondolják, egészséges életmódot folytat, nem feltételezik, hogy az egy menekülés egy traumától, egy élethelyzettől. Vagyis az edzés egy kívülről egészségesnek látszó megküzdési folyamat. Kezdetben valóban az egészségről szól, megismerik az edzés pozitív hatását, tudják vele kezelni a stresszt, aztán mind több és több kell belőle, hogy ugyanazt a hatást elérjék. A testedzésfüggőség szemmel nem látható addikció, szemben az alkohollal és a droggal, amelyek szociálisan elítélt viselkedések. Emiatt is, az edzésfüggők között nagyon nagy a perfekcionizmus aránya, szeretik, ha minden rendben van az életükben, felnéznek rájuk.    

A férfiak vagy a nők érintettek inkább?  

– A kérdőívekkel a kockázatokat tudjuk feltérképezni, ezek alapján az derült ki, hogy nincs különbség a férfiak és a nők között.  

A testedzésfüggőség-kutatás ugyanakkor rámutat arra, hogy a férfiak és a nők eltérő okokból esnek ennek a speciális viselkedési addikciónak a csapdájába. Férfiaknál jellemzően a rossz lelkiállapot és az érzelmek szabályozásának, kifejezésének nehézsége járul hozzá a függőség kialakulásához. Meg akarnak felelni az elvárásoknak is, hogy férfiként erőt és magabiztosságot kell sugározniuk, ha érzelmesek, azzal gyengének tűnhetnek. A kutatók megállapításai szerint az érzelmek szabályozásának nehézségei, problémái a nőknél is megjelennek. Ez vezethet olyan táplálkozási zavarok kialakulásának kockázatához, mint például az anorexia vagy a bulimia. Az evészavarokat pedig gyakran követheti a testedzésfüggőség, a folyamatos edzés is egy eszköz lehet arra, hogy elérjék a vágyott, torz ideált.

Hozzátartozóként, barátként hogyan tudunk segíteni, ha látjuk, hogy baj van?

– Be kell azonosítani a probléma eredetét – hangsúlyozza Szabó Attila. – A populáció nagyon kis százaléka érintett, de akiknél jelentkezik, ott nagyon súlyos, akár életveszélyes addikciós állapot is kialakulhat! Ez különösen élsportolókra lehet jellemző, akik nem ismerik fel a saját fizikai határaikat, például egy sérülés után nem várják meg a teljes gyógyulást, és visszamennek edzeni annak ellenére, hogy az orvos azt mondja, még várni kellene. Az érintettek tisztában vannak azzal, hogy káros, amit csinálnak, ha például már elvesztették a munkájukat, nem törődnek a családjukkal vagy megbuknak az iskolában.  De próbálnak kibújni a kritikák alól. A figyelmeztetés helyett inkább azt kell megkérdezni tőlük, hogy mi fáj, mi bánt téged. Az edzésfüggés egy tünet, valami más fájdalomnak a szimptómája. Ha felderítjük az okokat, akkor tudjuk igazán orvosolni a problémát.