„Le a kalappal a cukorbetegek előtt!” – Fókuszban a diabétesz 2. rész

A diabétesszel foglalkozó szakemberek egyöntetű véleménye szerint a cukorbetegség és annak szövődményei égető, világméretű problémát jelentenek, melynek súlyos gazdasági kihatásai vannak, egyrészt az egészségügyi és szociális kiadások magas összege, másrészt a munkavállalók kiesése okozta veszteségek miatt. Ezért a megelőzése, illetve szövődménymentességre törekvő kezelése és az érintettek megfelelő társadalmi integrációja fontos ügy, melynek támogatása kiemelkedő társadalmi szerepvállalás és fontos küldetés.  

Nem betegség, hanem állapot

A szakorvos elmondása szerint hazánkban a diabétesz  jelenleg a lakosság 8-10 százalékát érinti. Jó hír viszont, hogy a korszerű vizsgálati módszereknek köszönhetően ma már korán felismerhető, így nagyobb a betegek esélye a hosszú életre.  

– A diabétesz kialakulásának oka a cukor sejtekbe való bejutását segítő hormonnak, az inzulinnak a hiánya, vagy az inzulinhatás elégtelensége, esetleg a kettő együttes előfordulása – magyarázza dr. Károlyi Hortenzia.

– A cukorbetegségnek két fő típusa van. Az 1-es típusú főként gyermek- és serdülőkorban alakul ki, tipikus tüneteket ad és általában drasztikusabb formában jelentkezik. A 2-es típusú diabéteszt sokan néma gyilkosnak hívják, mert sokáig nem jár tünetekkel. Ezeknél az eseteknél az inzulin hatékonysága nem megfelelő. Mivel ennél a típusnál egy alattomos betegségről van szó, nem lehet elégszer hangsúlyozni a szűrések fontosságát ahhoz, hogy időben felfedezhessük a bajt.  

– Fokozott folyadékfelvétel az állandó szomjúságérzés miatt, a vizelet mennyiségének megnövekedése, szájszárazság, fogyás, fáradtság, hányinger, hányás, homályos látás, bőrviszketés, nehezen gyógyuló sebek, zsibbadó lábujjak és az éhgyomorra mért, 7mmol/liter, vagy afölötti vércukorérték – sorolja a diabetológus a cukorbetegség klasszikus tüneteit.

– A diabétesz nem egy betegség, fel lehet fogni úgy, mint egy állapot: vagy nincs inzulin, vagy pedig, ha van is, nem eléggé hatékony – fejti ki a szakember. – Ezt az állapotot a páciensnek el kell fogadnia, kezelnie kell, együtt kell élnie vele.

A diabétesz akkor válik igazán betegséggé, amikor már kialakulnak a szövődmények is, például látóideghártya-károsodás, veseszövődmények, idegrendszeri zavarok, szív- és érrendszeri problémák, diabétesz-láb.  

Sok múlik az életmódváltáson  

– Az 1-es típusú cukorbetegséget minden esetben inzulinnal kezelik, a javasolt étrendi megkötések mellett – folytatja Károlyi doktornő. – A 2-es típusú kezelésében, csakúgy, mint a megelőzésében, az egészséges életmódnak, vagyis a helyes táplálkozásnak és a rendszeres mozgásnak kulcsszerepe van. Ennél a típusnál mindenekelőtt nagyon fontos, hogy a páciens betartsa a szakember által meghatározott diétás étrendet, emellett napi rendszerességgel végezzen testmozgást. Ha az életmódbeli változtatások ellenére nem sikerül rendezni a problémát, akkor gyógyszeres kezelés szükséges: tabletta formájában adható vércukorcsökkentő gyógyszerek alkalmazásával, illetve, ha ez sem hatékony, akkor inzulin terápiával.  

101 éve fedezték fel az inzulint

1921-ben két torontói orvos, Frederick Banting és Charles Best még medikusként kollégájuk, John Mcleod laboratóriumában sikeresen kivonta a hasnyálmirigyből a cukoranyagcserét alapvetően szabályozó hormont, az inzulint.  Két évvel később Banting és McLeod orvosi Nobel-díjat kapott a 20. század egyik legjelentősebb orvostudományi felfedezéséért. 1995 óta Frederick Banting születésnapján, november 14-én tartják a diabétesz világnapját. Idén 100 éve, hogy először kapott inzulint ember (egy gyermek) a világon, megmentve ezzel az életét.

„Tanuljunk tőlük!"

A diabetológus szerint rendkívül fontos az is, hogy a páciens, valamint a családja, a baráti köre, a környezete hogyan viszonyul az adott helyzethez és az érintett milyen fázisokon megy át pszichésen is, a kétségbeeséstől kezdve a tagadáson, lázadáson át az elfogadásig.  

– Figyeljünk a környezetünkben élő cukorbetegekre, adott esetben legyünk a segítségükre, támogassuk őket, és tanuljunk tőlük kitartást – hangsúlyozza a doktornő. – Én, mint orvos, nagyon tisztelem ezeket az embereket, akiknek egy egész életen keresztül igazodniuk kell bizonyos orvosi előírásokhoz, és be kell tartaniuk a cukorbeteg diétát, ami nem könnyű. Az igaz, hogy ma már nagy segítséget jelent a sokféle új eszköz, vércukormérő, inzulinpumpa, modern inzulinadagoló toll, de az érintetteknek így is nagy akaraterőre és jó adag kitartásra van szükségük ahhoz, hogy bizonyos szigorú napi kötöttségekkel és meghatározott étrendhez igazodva éljék a mindennapjaikat, nemegyszer évtizedeken keresztül.  Le a kalappal előttük!  

A doktornő ugyanakkor megjegyzi, a páciens aktív együttműködése nélkül eredményes cukorbetegség-kezelés elképzelhetetlen.

– A legtöbb érintett javítani szeretne az állapotán, és ezért megtesz mindent, amit tud. Nagyon fontos, hogy testreszabott terápiát írjunk elő a pácienseknek, és egyéni célokat határozzunk meg a számukra, hiszen nem lehet ugyanazt követelni minden embertől, és nem lehet ugyanazt az eredményt elérni mindenkinél. De minden jobbítás és minden, amit a beteg el tud fogadni, be tud építeni az életébe, a kezelésébe, már javulást hozhat számára hosszú távon, és jobb kilátásokkal kecsegtet. Meg kell érezni, hogy kit mivel tudunk motiválni, és azt kell benne erősíteni, ami őt ösztönzi. Akkor biztosan lesz sikerélménye, és akkor bizonyára mehetünk egy lépéssel tovább, amivel újabb esélyt kap, hogy javítson az életkilátásain.

A cukorbetegségről szóló sorozatunk első részében Dr. Károlyi Hortenziával a diabéteszről szóló, Édes-Keserű című kétfelvonásos színdarabról beszélgettünk.