Megváltoztatta a párkapcsolatokat a közösségi média?

– Egyértelműen igen. Sajnos rengeteg negatív hatást látok. Habár az ismerkedést, a párkeresés folyamatát megkönnyíti a közösségi média, a párkapcsolat fenntartását azonban igencsak megnehezítheti. Maga a platform számos feszültségforrást keltett életre: könnyű mások életébe bepillantást nyerni, másokkal kapcsolatba kerülni, ezáltal akár félrelépésekre vagy verbális megcsalásra is sor kerülhet. Számos okot ad a féltékenykedésre is. Mindemellett, a közösségi médiafelületek céltalan pörgetése rengeteg időt és figyelmet vonhat el a pár tagjaitól. Ha erre nem ügyelnek tudatosan, az előbb-utóbb a párkapcsolat megromlásához vagy felbomlásához is vezethet.

Sokszor randevún, vagy akár otthon is órákat ülnek egymás mellett a párok a telefonjukat nyomkodva. Kevesebb lett a minőségi együtt töltött idő? Hogyan lehet ennek tudatosan gátat szabni?

– Így van, én is láttam már ilyet, hogy étteremben egymással szemben ülő párok a telefonjukat nyomkodták vagy egymás mellett ültek egy padon a Duna-parton, és mindketten a szelfikészítéssel voltak elfoglalva. Számomra ez döbbenetes. Pont a napokban hallottam egy televíziós műsorban, hogy párok a kapcsolatukat érintő problémák között rendre felsorolták a telefon nyomkodását a másik jelenlétében. Az, hogy ezt ki és milyen mértékben teszi meg, függhet a neveltetésétől és attól is, hogy mennyire tiszteli önmagát és a másikat. Tiszteletlenség a közös időben, vagy akár egy beszélgetés során a telefonunkkal foglalkozni. Ilyenkor tulajdonképpen cserbenhagyjuk a másikat. Persze, előfordulhat, hogy várunk egy fontos hívást, de ilyenkor ezt jelezzük előre a másiknak, és ha kezeltük a helyzetet, tegyük el a telefont. Ha valaki megengedi a párjának, hogy a jelenlétében a mobiljába merüljön el, akkor az illető is felelős, és kérdés, hogy vajon önmagát mennyire tiszteli. Mennyire várja el a tiszteletet? Fontos, hogy beszéljünk erről, legyen szabály arra, hogy mikor, milyen helyzetekben és mennyi időre van helye a közösen töltött időben a telefonnak, továbbá úgy válasszunk párt, hogy a normarendszerünk hasonló legyen.

A fiatalok másik nemmel szembeni igényeit is megváltoztatta a social media, hiszen sokszor a szerkesztett képek által irreális elvárásokat alakítanak ki magukban. Ugyanakkor, ahogy te is említetted, teret is ad az ismerkedésre. Mit gondolsz erről a furcsa kettősségről?

– Valóban, a közösségi média által könnyen lehet ismerkedni, ugyanakkor a nagy kínálat, választék miatt ott van a fiatalokban, hogy a társunk bármikor lecserélhető, gyorsan akad helyette másik. Így az ismerkedés gyakran felszínesen, akár csak fotók alapján történik, ami sokszor csalódáshoz vezet. Illetve mindig felvetődik a „hátha van jobb” gondolata is, ami pedig véget nem érő köröket eredményezhet. A szerkesztett, manipulált képek alapján a fiatalok másik nemről alkotott elképzelései sem a valóságon, hanem egy illúzión alapulnak, ami ismét csalódásra adhat okot. A megoldás az lehet, hogy a hosszas online kommunikáció helyett történjen meg minél előbb a személyes találkozó, ahol ne csak a másik külsejére, hanem a személyiségére, belső értékeire is figyeljünk. Az „első látásra szerelem” is az esetek többségében zsákutca, hiszen ilyenkor rávetítünk valamit a másikra. Összességében itt is fontos a tudatosság, hogy tisztában legyünk önmagunkkal és azzal, hogy kit keresünk.

Számomra alapszabály, hogy soha nem nézek bele a párom telefonjába, nem tudom a jelszavát sem semelyik közösségi média felületére. De van, ahol ez nem így van. Vajon helyes ez a fajta zéró privát szféra felállás egy párkapcsolatban?

– Én személy szerinte nem értek vele egyet és evidencia, hogy tiszteletben tartom a másik határait. A zéró privát szférában nem hiszek, és hosszú távon működő példát sem láttam rá. Szükségünk van saját intim szférára, ahova visszavonulhatunk, ami a miénk. Nem azért, mert titkolni szeretnénk valamit a másik elől, hanem azért, mert igényünk van arra, hogy valami csak a miénk legyen. Nem véletlenül járunk ruhában és nem meztelenül. Vannak részeink, amelyek nem tartoznak másokra és nem célszerű felfedni őket. Arra is látok példát, hogy a pár tagjai közös profilt hoznak létre. Ennek olyan olvasata is lehet, hogy két félember most már egyet alkot. Ez újfent nem szerencsés, mert függőség és kiszolgáltatottság alakul ki, a másikkal együtt értelmezhető csak az adott ember. Az is kérdéses, hogy egy ilyen platformon mennyire lesz őszinte a kommunikáció?

Azt gondolom, hogy aki nem bízik a másikban, az közösségi média nélkül is talál okot a féltékenykedésre. De tény, hogy sokkal könnyebb így félrelépni. Ráadásul vannak, akik abban a hitben vannak, hogy az online flörtölés nem számít megcsalásnak. Mit tehetünk, ha ilyesmin kapjuk a párunkat?

– Igen, a közösségi média – a nagy és gyors merítési lehetőség miatt – lehetőséget teremt a félrelépésre és megcsalásra. Ha online flörtölésen kapjuk a párunkat, akkor gondolkodjunk el, hogy mennyire működik a párkapcsolatunk? Mennyire választottunk jól párt? Mennyire tisztáztuk időben, hogy kinek mit jelent a megcsalás? Mennyire beszéltük át, hogy kinek mi fér bele a másik online megnyilvánulásába? Egy szívecske egy poszt alá, ellenkező neműek követése, csetelés másokkal? Ha hasonló értékrendű párt választottunk és merünk beszélni a fenti kérdésekről, akkor nem lehet gond. Ugyanakkor az alapkérdés az, hogy mennyire bízunk meg a párunkban? Túlságosan az online térre vetítődik ez a kérdés, mert ott látható a másik viselkedése, de az offline tér: a munkahely, az utca, a személyes találkozók és beszélgetések is platformjai lehetnek a megcsalásnak és a félrelépésnek. A megoldás nem a kémkedés és az állandó ellenőrizgetés, hanem egy olyan partner választása, akiben meg tudunk bízni. Mindemellett lényeges, hogy a kapcsolat erősítésére helyezzük a fókuszt. Ha valaki jól érzi magát a párkapcsolatában, akkor miért akarna másokkal ismerkedni és flörtölni?

Mi van akkor, ha a párunk kifogásolja, hogy milyen fotót osztunk meg magunkról vagy a közös életünkről? Hogyan lehet ezt átbeszélni? 

– Itt megint visszatér az a téma, hogy mennyire összeillő két ember van együtt, mennyire tisztelik önmagukat, a másikat és a kapcsolatukat. Ha tisztelik, akkor nem fognak kihívó vagy kínos képeket posztolni, mert nem akarják kellemetlen helyzetbe hozni a másikat. Ha nem evidencia az etikus viselkedés és a két ember között súrlódás támad emiatt, akkor tisztázni kell a keretrendszert és a szabályokat. A közös élet fotói két ember döntési területe és abban konszenzusnak kell lenni. Abban is, hogy kommunikálják-e, hogy ők kapcsolatban vannak, és abban is, hogy milyen fotók kerülnek ki. Egy kapcsolat elején érdemes ezt egyeztetni.

Itt még a gyerekek képeiről is szeretnék említést tenni. Mivel a kisgyerekek nem tudják engedélyezni a fotókat, ezért nem tartom etikusnak sem a fejlődésükről való folyamatos posztolást, sem az általuk elérhető cukiságfaktor kihasználását. Láttam már olyan videót is, ahol a hároméves a kezével integet, hogy nem akarja, hogy felvétel készüljön róla, de a szülő nem foglalkozik vele. Ne éljünk vissza a helyzettel, és ne tiporjuk sárba a gyerekek érzéseit sem.

Hogyan hat az önbizalomra és a szexualitásra a közösségi média?

– A közösségi média rombolóan tud hatni az önbizalomra, ha valaki nem tudatos a használatában. Mivel a szexualitás témaköre eléggé szabályozott a közösségi média világában, inkább az online térben jelen lévő szexuális tartalmak és a pornó világa lehet veszélyes. Ez azonban egy másik nagy témakör, aminek ismét a kulcsmondata: nem ez a valóság.

Kliensi körödben milyen közösségi médiához kapcsolódó problémákkal találkozol leggyakrabban?

– Például azzal, hogy látható, hogy a másik online elérhető, de miért nem ír, miért nem reagál a csetfelületen a neki küldött üzenetre. Szintén gyakori probléma, hogy miért követ a férfi nagy fenekű és mellű nőket, miközben a párja csinos, de vékony testalkatú. Ezek szintén mind az önbizalomhiányhoz, a bizalom hiányához, a kontrolligényhez, az alacsony frusztrációtűréshez vezethetők vissza és ahhoz a feltételezéshez, hogy tudni véljük, hogy a másik épp mit csinál vagy mit kellene csinálnia. Miközben lehetséges, hogy ugyan online van, de épp kiment a szobából, vagy valami mással van elfoglalva és majd válaszol, ha odaér. Itt is felmerül a kérdés: miért nem arra koncentrálunk, hogy a kapcsolat erős legyen köztünk?

Vannak olyan szabályok, amiket érdemes betartania a pároknak a közösségi médiát illetően, hogy megelőzzék a konfliktusokat, a kapcsolat megromlását?

– Igen. Olyan párt válasszunk, aki hasonló értékrenddel, normákkal rendelkezik, mint mi és beszéljük át még időben, a kapcsolat elején, hogy milyen elvárásaink és működési módunk van például a közösségi média kapcsán. Egyezzünk meg szabályokban és figyeljünk azok betartására. Ha kételyeink vannak, akkor feltételezés helyett beszéljünk róluk a párunkkal. Dolgozzunk a saját önismeretünkön, önbizalmunkon, ne menjünk bele az összehasonlítás csapdájába, növeljük a tudatosságunkat és olyan partnert válasszunk, akiben meg tudunk bízni.

(fotó: Shutterstock)