Végtelenül higgadt és mindig megfontolt sportember, aki lassan egy évtizede kirobbanthatatlan a Fradi kapujából. Dibusz Dénes a kisfiával, Bencével való páratlan élményeiről, a szakmai sikereiről és a családi focilázról is beszélt a csalad.hu-nak.

Ikonikus pillanatok, amikor kisfiaddal a pályán ünneplitek a Fradi emlékezetes győzelmeit. Hogy tetszik neki a futballközeg?

– Bence nagyon élvezi és kifejezetten várja ezeket a pillanatokat – meséli Dibusz Dénes fülig érő szájjal. – Óriási élmény mindkettőnk számára, amikor a mérkőzések előtt a játékoskijáróban tudunk egymásnak köszönni, vagy a lefújás után besétálunk egy kicsit a pályára. Attól a perctől kezdve, hogy először bejöhetett, azt kérdezgeti, hogy mikor lesz a következő alkalom. Egyáltalán nincs megilletődve a sok szurkolótól és a hangzavartól, kicsit már természetesnek is veszi: ha meccs van, akkor jöhet! Az anyukájával azonban nem szeretnénk rendszert csinálni ebből, csak olyan mérkőzéseken ülnek fel a lelátóra, amelyek nem kezdődnek későn, a pályán pedig csak győztes találkozó utáni ünnepléshez csatlakozhat.

Mikor volt az az ominózus első alkalom, amely megfertőzte a focilázzal?

– Két éve, a nyári felkészülési szezonban játszottunk a dunaszerdahelyiekkel a Groupama Arénában, az első félidőben én védtem, a szünet után pedig már együtt néztük a meccset a lelátóról. Akkor mehetett be először a gyepre, és nagyon meg is jegyezte, mert rendszeresen emlegeti.  

Jó tanácsokkal is ellát? 

– Egyelőre inkább rendre azt meséli el, hogy vele mi történt abban a másfél órában, amióta elbúcsúztunk egymástól. Még nem köti le végig egy 90 perces mérkőzés, de egy három és fél éves gyerek esetében ez a természetes. Rendkívül nyitott és érdeklődő kisfiú, feltalálja magát, könnyedén barátkozik és eljátszik a többi gyerekkel a lelátón. Botka Endi kisfiával gyakorlatilag egyidős, Sigér Dávid kisfiánál egy évvel idősebb, de már mindannyian jól ismerik egymást, többször voltunk közösen nyaralni, jó kapcsolatot ápolunk egymással.

Apropó, nyaralás. Mit jelent számodra a pihenés, mióta édesapa vagy?

– Akinél van a családban kisgyerek, tudja, hogy ilyenkor a nyaralás sem azt jelenti, hogy egész nap heverészünk a vízparton. Folyamatosan játszunk, szaladgálunk, otthon minden nap focizunk, és olyan programokat szervezünk, amelyek szórakoztatják. A családban most teljes mértékben Bence van az első helyen. Az edzések után nekem már kevesebb a mozgásigényem, de mindent megteszünk annak érdekében, hogy emlékezetes gyerekkort varázsoljunk számára.

Gyerekkorod óta zöld-fehér a szíved. Meddig nyúlik vissza ez a családi hagyomány?

– Már a nagypapám és édesapám is Fradi-szurkoló volt, így ezt a neveltetést kaptam, gyerekkoromtól kezdve az volt a természetes, hogy a Ferencvárosnak drukkoltam. Bence szintén ebbe a közegbe született és ebbe nő bele, minél nagyobb lesz, annál többet tud majd megérteni és érzékelni ebből. Fontos, hogy később értékelni tudja, milyen szerencsés, hogy egy meccs után bejöhet a pályára vagy az öltözőbe. Közös élmény és büszkeség, ahogy beleszagol ebbe a miliőbe. Sokat focizunk, látszik, hogy ügyes is, de semmilyen nyomást nem akarunk rá tenni, hogy milyen sportágat válasszon. Nem leszek csalódott, ha nem a foci mellett dönt, vagy nem kapus akar lenni.

Mekkora plusz motivációt jelent a számodra, ha ott van a stadionban?

– Mivel csak győztes meccs után jöhet be hozzám a végén, ilyenkor az a plusz motiváció, hogy mindenképpen próbáljam megóvni a kapunkat a góltól, mert az már fél siker. Amikor együtt van a család, a kisfiam és a feleségem mellett az édesanyám is gyakran megfordul a lelátón, az mindenképp inspiráló a számomra.

Vannak már kedvenc apás programjaitok?

– Gyakorlatilag nálunk minden délután erről szól, nem egy konkrét programról, hanem az együtt töltött időről. Miután hazajön az óvodából, egészen estig közösen játszunk. Sokat autózunk, bújócskázunk, játszóházba járunk, ha az időjárás engedi, kisvasutazunk, hajókázunk. A boldogsága érdekében igyekszem jó partner lenni a számára.

Mit változtatott rajtad az apaság?

– Elsősorban a fontossági sorrendem változott meg. Sokkal nagyobb felelősséggel tartozom a családom és saját magam irányába is. Jobban ki tudom kapcsolni az agyam a pályán történtek után, és kevesebbet kattogok dolgokon. Úgy érzem, összességében rendkívül pozitívan hatott rám Bence születése.

Ez a pályán is tükröződik. Mind a klubban, mind a válogatottban.

– Szerencsére az utóbbi időben megélhettünk szép sikereket a pályán, és büszke vagyok rá, hogy ennek az időszaknak tevékeny részese lehettem. Ebből a helyzetből érdekes visszagondolni az elmúlt kilenc évre, amit a Fradinál töltöttem. A közeljövőre fontos célokat tűztünk ki magunk elé: szeretnénk ismét visszakerülni a Bajnokok Ligájába, mert ebből a szempontból van bennünk hiányérzet. Éppen a világjárvány sújtotta időszakban szerepeltünk az elitsorozatban, így a szurkolóink kevésbé élhették át azt az eufóriát, amelyhez hozzászoktak. Talán mondhatjuk, hogy a válogatotthoz is a lehető legjobb időben kerültem, részt vehettünk két Európa-bajnokságon, illetve komoly bravúrokat értünk el a Nemzetek Ligájában. Úgy állunk hozzá, hogy szeretnénk még szebb sikereket elérni a címeres mezben és a következő világversenyeken ismét megmutatni magunkat!