Fiatalság… hol a bolondság? - csalad.hu
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Fiatalság… hol a bolondság?

Jaksa Petra
2021. nov. 20. 9:00
Párkapcsolat

A közösségi média hamis valósága, az iskola, a munkahely és a szülők felől érkező elvárások szélsőséges irányba terelik a fiatalok egy részét, akik vagy hajszolják a sikert, vagy sorozatfüggőségbe menekülnek. Dr. Szántó Szilvia mentálhigiénés segítő szakembertől tanulságos válaszokat kaptunk a miértekre és arra, hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt magánélet és karrier között.

A te tapasztalatod is az, hogy egyre több a munkamániás fiatal, akik folyamatosan gép előtt ülnek? Mivel velük dolgozol, nagyon érdekelne, hogyan látod ezt a dolgot.

– Mentálhigiénés szakemberként több mint 15 éve foglalkozom fiatal felnőttekkel, többnyire egyetemistákkal, így valóban sok fiatal életébe belelátok. A munkamániát és a folyamatos gép előtt ülést szétválasztanám. Igazából két tendenciáról kell beszélnünk: az egyik valóban arról szól, hogy egyre több fiatalnak fontos, hogy karriert építsen, sikeres legyen, sok pénzt keressen. A folyamatos online lét viszont nem mindig a munkáról, tanulásról szól. Sokszor csak szörfölgetnek a neten, elütik vele az időt, teljesen céltalanul. Döbbenetes élmény számomra azt látni az egyetemen, hogy a diákok egymással szemben ülve a telefonjukba merülnek, és nem egymással beszélgetnek. Egyébként az is egyértelmű, hogy valóban nő azoknak a száma, akik már az egyetemi éveik elején eltervezik, hogy milyen karriert szeretnének befutni, hol szeretnének dolgozni, miben szeretnének sikeresek lenni, és ők oda is teszik magukat. Ugyanakkor velük szemben áll egy ugyancsak növekvő réteg, akiket a szüleik elkényeztettek, sokan mindent készen kaptak az életükben, ami egyébként az önbizalmuk, önállóságuk tekintetében nagyon hátrányos. Ők azok, akik folyamatosan tolják ki a munkába állás idejét. Igazából ez két szélsőség, és egyik sem igazán szerencsés hosszútávon.

Mit gondolsz, mi állhat a karrieréhség hátterében? A társadalmi nyomás, hogy sikeresnek kell lenni, vagy a pénz? Mi az a cél, ami hajtja őket, ami miatt beáldozzák akár a magánéletüket is?

– Ez egy nagyon fontos kérdés. Egyrészt jelen van egy társadalmi nyomás, hogy a fiatal sokat bír és dolgozzon, tegye a dolgát. A médiából és a közösségi médiából árad az az üzenet, hogy légy sikeres, keress sok pénzt, mintha ez lenne az egyenes út a boldogsághoz, pedig ez nem ilyen egyszerű. A fiatalok azt látják, hogy vannak olyan sikeres fiatalok, influenszerek, akik jól keresnek és hozzájuk akarnak hasonlítani, miközben a valóságban több évtized áll rendelkezésükre, hogy megtalálják azt, amiben jók és sikeresek is tudnak lenni, amiben ki tudnak teljesedni. Kevés szó esik arról, hogy egy érett és erős személyiség kell a siker feldolgozására, megtartására és akár megismétlésére. Vannak, akik fiatalon lesznek sikeresek, aztán szenvedélybetegségekbe (alkohol, drog) menekülnek, mert nem tudják kezelni a pénzzel, népszerűséggel járó kihívásokat. Mindennek megvan a maga ideje az életünkben. Veszélyes üzenet, hogy alig lettél fiatal felnőtt, de már tudd, hogy mi szeretnél lenni és legyél is sikeres benne. Annak vagyok a híve, hogy lépésről lépésre haladjunk, ne rohanjunk előre. Gyakran mondják nekem a fiatalok a konzultációkon, hogy elkéstek, már itt és itt kellene tartaniuk és amikor megkérdezem, hogy ezt mégis ki mondja, akkor az a válaszuk, hogy a HR-esek, a szüleik, a környezetük stb. Tehát valóban óriási a kívülről érkező nyomás, miközben nem támasztják alá kutatások, hogy aki 23 évesen megtalálta álmai munkahelyét és az elvártak szerint menetel fel a ranglétrán, az boldogabb életet fog élni, mint mások. Sőt! Az állandó megfelelési kényszer, a folyamatos jövőn való agyalás miatt nem is tudnak jelen lenni az életükben, igazából csak végigrohannak rajta, anélkül, hogy valóban élnének.

Manapság sokkal több ember életébe látunk bele a közösségi média által, mint valaha. Bár tény, hogy ez csak egy nagyon kis szelete a valóságnak, ám nehéz ezt mindig fejben tartani, amikor az ember csak úgy pörgeti az Instagramot. Van ennek szerepe az említett jelenség kialakulásában?

– Igen, egyértelműen. Rengeteg konzultáción jön fel ez a téma. A közösségi média kirakatéletei, manipulált fotói sok szorongást és lemaradottság-érzést keltenek a fiatalokban. Erről bővebben írok is a Túlélésből kitűnő, Hogyan találhatjuk meg a lelki békénket és az utat önmagunkhoz című könyvemben, amelyben azokat a problémaköröket és a rájuk adott működő megoldási módokat foglaltam össze, amelyekkel az elmúlt 15 évben megkerestek. Mindig elmondom konzultációkon is, hogy a közösségi média világa akkor lenne hiteles, ha nemcsak az eljegyzések, esküvők, babafotók lennének posztolva, hanem a veszekedések, válások is vagy az, amikor a kisbaba lehányja a kanapét vagy sok órája sír. De nincs teljes kép, mert a legtöbben azt szeretnék mutatni, hogy minden szép és jó. Csak, amit ennyire bizonygatni kell, az általában nem igaz. Persze itt is az arany középút működik. Olykor lehet posztolni ezekben a témákban, de ha valami túl van tolva, az gyanús. Ha ott egy szép táj vagy egy meghitt pillanat, akkor miért nem élik meg a résztvevők csak úgy? Miért kerül elő azonnal a telefon, és miért készül róla másoknak kép? Azt szoktam mondani, hogy a közösségi média a „fele sem igaz” igaz világa. Én annak hiszek, amit látok és megtapasztalok és erre tanítom a klienseimet is, hogy ne dőljenek be ennek a fals világnak, és fejezzék be a hasonlítgatást.

Az az elképzelés, hogy mindig elérhetőnek kell lenni online (akár a főnökünknek is), miért káros?

– Ahol nincsenek a határok meghúzva, abból baj lesz. Ha valaki mindig elérhető és rendelkezésre áll, mikor pihen, mikor töltődik? Ha valaki mindig elérhető online, az azt üzeni, hogy igazából nincs az online téren kívüli élete, magányos és elszigetelt lehet. Valami kibillent az életében. Ha a főnök elvárja, hogy a beosztottja mindig elérhető legyen, akkor valószínűleg neki sincs munkán kívüli élete, neki ez a norma. Másrészt ez rövidtávú gondolkodásra utal: ha valaki folyton dolgozik, folyton a munkán kell lennie a figyelmének, akkor egy idő után – kikapcsolódás hiányában – testileg vagy mentálisan is megbetegszik, hibázik, kiég, akár ki is esik a munkájából. Ez miért éri meg a munkáltatónak? Ismét hangsúlyozom, hogy a szélsőségek nem szerencsések.

Hogyan lehet ezen változtatni, meghúzni a határokat, ha azt látják maguk körül, hogy mindenki ezt csinálja, és ez már egyfajta elvárás is sok munkahelyen?

– A határmeghúzás nagyon fontos, azaz, hogy képviseljük önmagunkat. Például amikor a főnök az utolsó percben delegálja a munkát. Ilyenkor el lehet mondani, hogy örömmel elvégezzük, de inkább holnap reggel feltöltődve, kipihenten, hiszen szeretnénk maximumot nyújtani és erre nem a munkaidő vége a legalkalmasabb. Fontos, hogy magunkról beszéljünk, például mondjuk el, hogy annak érdekében, hogy minél jobb formánkat hozzuk, az esti és hétvégi óráink a töltődésről, önfejlesztésről szólnak, és csak a munkaidő alatt tudunk kommunikálni a munkáról. Emeljük ki azt, hogy a munkaadó szempontjából miért előnyös a keretek megszabása és a határok tartása. Ha ezt egy főnök nem érti, akkor hogyan tud jó vezető lenni?

Mennyire látsz magánélet nélküli fiatalokat?

– Sajnos látok, növekvő számban. De ennek nemcsak az az oka, hogy karriert akarnak építeni és ezért rengeteget dolgoznak, hanem az is, hogy sok szülő nem engedi leválni érzelmileg és akár fizikailag a gyerekét. Kontrollálja a fiatalt vagy szervezi neki a programokat, vele osztja meg a problémáit, aki emiatt nem jut oda, hogy saját élete legyen.

Mennyire elégedettek a fiatalok magukkal, mi a tapasztalatod?

– Többnyire nem azok. Például sokszor nincs önbizalmuk, hasonlítgatnak, rosszabb színben látják magukat, mint másokat, nem szeretik önmagukat. Ez sajnos nagyon jellemző.

Mi lehet ennek az oka? Egy olyan tökéletes ideát kergetnek, ami nem létezik?

– Azt gondolom, hogy egyrészt sokan érkeznek nehezített háttérből, akár érzelmileg bántalmazó környezetből. Ők gyermekként már azt az üzenetet kapták, hogy nem elég jók. Emellé jöhet a társadalmi nyomás, hogy legyél minél előbb sikeres, valósítsd meg önmagad, miközben arról nem szól a fáma, hogy egy boldog anyuka, egy asztalos, pék vagy tanár is lehet sikeres, amennyiben szereti és örömmel végzi a munkáját. Nem kell mindennek mások számára kirakatba kitettnek lennie, hogy elégedett és örömteli élete legyen. A harmadik ok a közösségi média többnyire fals világa, ahol minden(ki) szép és tökéletes és minden olyan egyszerű és kézenfekvő. Számos beszélgetésem szól a fiatalokkal arról, hogy megértsék: a siker felé vezető út tele van akadályokkal, buktatókkal és akkor tudjuk értékelni az eredményeinket, ha ezeken keresztüljutunk. De ők gyakran mindent azonnal és gyorsan akarnak, és nem értik, hogy ez nem így működik. Nem akarnak felmászni a hegyre, hanem helikopterrel akarják odavitetni magukat. Emiatt nem értik azt sem, hogy teljesen másképpen gyönyörködünk egy látványban a hegytetőn, ha mi másztunk fel oda vagy ha odavittek bennünket. Az önbizalom épp abból épül fel, hogy apró célokat kitűzünk és lépéseket teszünk ezek irányába. Észrevesszük az eredményeket és legközelebb tudjuk, hogy számíthatunk magunkra. Ha nem megyünk végig az úton, bele sem kezdünk vagy elvégeztetjük másokkal a munkát, akkor honnan lenne önbizalmunk? Ebből előbb-utóbb menekülés lesz, például függőségekbe.

Sok fiatalnak az egyetlen kikapcsolódás a sorozatnézés. Ami időnként lehet jó és feltöltő egy fárasztó munkanap után, hiszen ilyenkor az ember mentálisan teljesen ki tud kapcsolni, de ha nincs más hobbink, és ez egyfajta függőségbe csap át, az már káros lehet. Honnan ismerjük fel a sorozatfüggőséget?

– Igen, sokan menekülnek sorozatnézésbe, mert addig sem kell érezni vagy gondolkodni, addig sem kell szembesülni az életükkel. A gond ott van, és onnantól lesz függőség, ha más tevékenységek kárára megy és/vagy a környezetünket megterheljük a viselkedésünkkel. Ha kikapcsolódásként néz valaki sorozatokat, az rendben van. De amikor ez nem pár részt jelent, hanem egy napot, azaz teljes évadot és közben az illető hanyagolja a munkáját vagy nem készíti el a beadandóját, nem kommunikál a barátaival, ott már gond van. Ilyenkor érdemes akár szakember segítségét is kérni.

Mi mással lehet még az agyunkat kikapcsolni?

– Ez személyiségfüggő, én leginkább a sportban hiszek és az olyan tevékenységekben, amikor élőben találkozunk másokkal. De az olvasás vagy meditálás is szuper alternatívák. Az online térrel viszont óvatosan kell bánni, ez is egy szelet legyen, de ne a teljes torta.

Nyilván a munkában motiváló, ha egyre jobbak és jobbak akarunk lenni, de az már káros lehet, ha ez minden más – a magánélet, párkapcsolat, barátságok – rovására megy. Hogyan lehet az egészséges egyensúlyt megtalálni?

– Úgy, hogy mindegyik területen igyekszünk jelen lenni. Vagy legalábbis csak átmenetileg áll fenn, hogy mondjuk csak a munkára, tanulásra, fejlődésre koncentrálunk. Hosszútávon odafigyelünk, hogy a munka mellett legyen magánéletünk, párkapcsolatunk, foglalkozzunk a barátainkkal és önmagunkkal is. Ha a szék csak egy lábon áll, például a munkán, akkor fel fog dőlni. Az egyensúly megtalálása fontos, és az is, hogy tudatosan tegyünk erőfeszítéseket azért, hogy ezt megtaláljuk a saját életünkben.

(illusztráció: Shutterstock)