Hol a határ a kütyüzésben?
Szerző:Jaksa Petra2023. 12. 27.Családban élni jópályaorientáció
Baj, ha a tinink éjt nappallá téve a telefonját bújja? Hogyan tudjuk szülőként tudatosságra nevelni? Erről beszélgettünk Koncz Orsolya mentálhigiénés szakemberrel és család-rendszer terapeutával.
Milyen pszichés és egyéb problémákat okozhat a korlátlan gépezés a tiniknél?
– Mint minden függőség, a gépezés is a kapcsolódás hiányára vezethető vissza. Probléma akkor van, ha nem létezik a tinédzser számára semmi egyéb, csak a kütyüzés. Ebben a korban az a dolga, hogy kimenjen a kortársai közé és ott barátokat, később párkapcsolatot szerezzen. A kamaszoknak ezen felül is sok és nyomasztó feladatuk van, ki kell találniuk, hogy kik ők, hol lesz a helyük a társadalomban, merre tanuljanak tovább, milyen hivatást válasszanak. Bizonyos szerepeket el kell vállalniuk, adott normáknak megfelelniük, de ezekkel az a gond, hogy nagy részük nem nyílt, hanem rejtett, ezért nehezen tudják, mihez igazodjanak. Szeretnének megfelelni, keresik a dicséretet, az elismerést, de mivel javarészt próbálkozással kell tájékozódniuk, gyakran érik őket kudarcok. A nemek közti kapcsolatra ugyanez vonatkozik: vágynak a szeretetre, a kapcsolódásra, de nem tudják, hogyan kell jól ismerkedni, és ha ezen a területen is kudarc éri őket, hajlamosak lesznek az elkerülésre, a visszahúzódásra. Ebben az időszakban egyébként is jellemző, hogy a gyermekkori játszva utánzás, tárgyakkal bánás, önálló cselekvés öröme után a fantáziáikban érlelik tovább énjüket. Akár egészen az abszurditásig, amíg a valóság figyelmezteti őket és a külső korlátok frusztrációt nem okoznak. Ezt csökkenteni kell, ezért megszűrni a fantáziákat, amely elvezeti őket aztán a felnőttkor reálisabb világába. Azonban, ha a gyermekkori környezet nem volt kielégítő, a szülőktől nem kaptak meleg, szeretetteli elfogadást, a családban problémák, konfliktusok vannak, mellé az iskolában is kudarcok érik őket — különösen a kortársaikkal való ismerkedéskor —, akkor van nagy veszélye annak, hogy valamilyen függőségbe húzódnak vissza, például a kütyüzésbe. Kapcsolati problémák okozzák tehát a függőséget, amely további kapcsolódási zavarokat okoz.
Míg egy kisebb gyereknél szülőként könnyebb határt szabni a kütyüzésnek, egy tinédzsernél már sokkal nehezebb. Náluk mivel lehet célt érni, ha szeretnénk rávenni, hogy ne csak a képernyő előtt üljön naphosszat?
– A fentiekből következik, hogy ha egyébként rendben van a család és láthatóan nem esett vissza a tanulmányi eredménye, vannak külső kapcsolatai, hobbijai, illetve rá tudjuk venni, hogy az egyéb — például ház körüli — kötelezettségeiknek eleget tegyen, akkor nem kell aggódni, bármennyi időt is tölt a számítógép vagy a telefonja előtt. Ha azonban ezek nem működnek, akkor sem a tünetnél érdemes megfogni a problémát, habár lehet a korlátozással is próbálkozni. Hanem elkezdeni odafigyelni arra, miként is vagyunk együtt, hogyan van az egész család, a szülők egymással. Ha éppen válás van, az mennyire viharos, mennyire vannak a gyerekek bevonva, akár használva. Ha lehet, kommunikáljunk erről, rendezzük a konfliktusokat, segítsünk neki az iskolában, beszélgessünk vele a kortársaival átélt tapasztalatokról. És ha szüksége van rá, vigyük segítőhöz, ahol kibeszélheti magát. Egyébként én magam azt tapasztalom, hogy meglepően jól lehet velük dolgozni, nagyon szépen meg tudnak nyílni és kifejezni magukat.
Lehetséges, hogy a tinikori képernyőfüggőség oka már a kiskori korlátlan kütyüzés következménye?
– Ha kényelemből ráhagyta a szülő kiskorban, méghozzá ilyen mértékben, akkor az azért már érinti az elhanyagolást. Lehet, hogy anyagilag megadott mindent, de érzelmileg nem, és nem figyelt oda a gyermek valós szükségleteire. Ezen felül a nem megfelelő korlátok ugyanúgy függőségek kialakulásához vezethetnek, mint a túl erős kontroll. Úgyhogy ilyen értelemben igen, lehet annak a következménye.
Mit tegyünk, ha a gyerekünk azzal érvel, hogy a barátaival tartja a kapcsolatot online? És ha nem tud válaszolni, jelen lenni, akkor kiesik a kortárs közösségből.
– A magam részéről ezt elfogadnám, mert ez egy valós érv. Az internet arra is szolgál, méghozzá igen jól, hogy a barátainkkal, ismerőseinkkel kapcsolatot tartsunk. Ameddig vannak a kamasznak valós kapcsolatai, és a gép mellől felállva azért személyesen is találkozik velük, addig nem aggódnék. Ha minden áttevődik egy virtuális világba, akkor feltételezhető, hogy a való világ olyan mértékű szorongást okoz neki, amellyel már csak így tud megküzdeni. Ekkor szülőként segítenünk kell ennek a szorongásnak a felfejtésében és feldolgozásában.
Ha nagyon tiltjuk a kütyüzést, az sem vezet jóra... Hol van az egészséges mérték ebben?
– Mi is kütyüzünk egész nap, számítógépeken dolgozunk, az okostelefonunkkal kommunikálunk, tájékozódunk, intézzük a pénzügyeinket stb. Ráadásul van, hogy puszta kikapcsolódásként úgy pihentetjük az agyunkat, hogy a Facebookot pörgetjük, vagy megnézünk egy filmet. Teljesen hiteltelen lenne elvárni, hogy a tini ezt ne tegye. Az persze probléma, ha elveszti a kontrollt felette, ahogy a felnőtteknél is itt van a függőség határa. Amíg az élet egyéb területei rendben vannak, az iskola, a barátok és a hobbik sincsenek elhanyagolva, addig nem érdemes tiltani. Az egészséges mértéket ezeken az egyéb területeken tudjuk lemérni. A mai gyermekek egyébként véleményem szerint olyan mértékben vannak túlterhelve az iskola által, hogy nem csodálom, hogy hazaérve már csak a képernyőt bámulni van kedvük. Számtalan esetben hallom, hogy a barátaikra, ismerkedésre, egyáltalán, ezek kialakítására sincs alkalmuk, mert az iskola, az edzések és egyéb különórák egyszerűen elviszik az idejüket és az energiájukat. Ezt például nagyobb bajnak tartom, meg azt a stresszt és szorongást, amit a mindennek való megfelelés okoz bennük. Arra szeretnék ezzel kilyukadni, hogy ezt a stresszt egyszerűen oldja a kütyüzés (vagy bármilyen más függőség), és túl nagy erőfeszítésbe kerülne emellett tudatosítani, hogy valójában kapcsolódásra lenne igény. Aztán venni a fáradtságot és eljárni, kimozdulni otthonról. Úgy tűnik, hogy a kütyüzés veszi el a kapcsolódás lehetőségét, de talán inkább a stresszt és a szorongást kellene csökkenteni, hogy legyen kedv bármi máshoz.
Hogyan tudjuk tudatos, felelős online jelenlétre nevelni a gyermekünket?
– Ha valaki magányos, gátlásos, szorongó, akkor kifejezetten segítség lehet számára valamilyen online közösséghez csatlakozni. Vannak olyanok, akiknek ez az egyetlen kapcsolódási lehetőségük, és azt gondolom, hogy ez sokkal több a semminél. Nyilván rengeteg negatív, agresszív tartalommal is találkozni a neten, de ha jó a kapcsolatunk a gyermekünkkel és megfelelő értékrendet sikerült elsajátítania, akkor magától is jól fog válogatni ezek között.
Ha van is a kamaszkor alatt egy erősebb próbálgatása a határokat illetően, indulatosabb, többet netezik, bezárkózóbb vagy akár még kirívóbb dolgokat is tesz, még mindig valószínű, hogy ez ennek a nagyon nehéz életszakasznak a velejárója. Előbb-utóbb majd átdolgozza magát rajta és beleáll a felnőtt, felelősségteljes életbe.