Tiffany Dufu amerikai nőknek segít a karrierjükben és a magánéletükben kiteljesedni. A témában egy könyvet is írt „Drop The Ball” (Engedd el a gyeplőt – a szerk.) címmel, mely egy zseniális útmutató dolgozó anyák számára, hogyan vetkőzzék le a társadalom által kreált elvárásokat magukkal szemben. Tiffany a Parents magazin újságírójával arról beszélgetett, hogy ő miként teremtette meg a munka-magánélet egyensúlyát és milyen tanácsokkal tud szolgálni az egyelőre nap mint nap küszködő édesanyáknak, hogy ők is megvalósíthassák ezt a saját életükben.

Az új könyvedben azt írod, a sikeres munka-magánélet egyensúly elérésének titka, hogy elengedjük a gyeplőt. Holott éppen ez az, amit a nők többsége próbál elkerülni. Mit értesz ez alatt pontosan?

– Azt, hogy engedjük el az irreális elvárásainkat. Ezeknek a többségét a nők magukkal szemben állítják fel. Angolul a ’drop the ball’ kifejezés azt is jelenti, hogy hibázni, rosszul bánni valamivel. Én azonban ennek a tökéletes ellentétére gondoltam a címadásnál.

Honnan tudhatjuk, hogy az elvárásaink magunkkal szemben irreálisak?

– Egyszer egy időmenedzsment workshop keretében arra kértem a résztvevőket, hogy írjanak le minden olyan feladatot, amit egy ideális napon szeretnének elvégezni. Majd megkértem őket, azt is jegyezzék fel a tevékenységek mellé, hogy az mennyi időt venne igénybe. A feladat végén kiderült, hogy senki nem volt a szobában, aki a feladatait kevesebb mint 24 óra alatt el tudta volna végezni és mindössze a résztvevők felének szerepelt az alvás a listáján.

Honnan jön ez az őrületes nyomás?

– Ezek nem a mi elvárásaink. Ezek a média, a szüleink és a társadalom által ránk aggatott elvárások.

Melyek a legkárosabb elvárások szerinted?

– Mondok egy példát. Ma reggel találkoztam egy anyukával, aki arról panaszkodott, mennyire ideges egy közeli üzleti út miatt, mert a kisfia bármikor elindulhat és úgy érzi, hogy ott kell lennie, amikor megteszi élete első lépését. Az elmúlt egy évben legalább ezer olyan anyukával beszéltem, aki ugyanígy azt érezte, hogy ott kell lennie a gyermeke első lépéseinél. Akkoriban pont meglátogatott az édesanyám, aki megkérdezte tőlem: „ki volt ott, amikor elkezdtél járni?”, amire azt válaszoltam, hogy „persze, hogy te, Anya, te mindig ott voltál mellettem”. „De emlékszel is, hogy ott voltam?” – jött az újabb kérdés. „Hát… tulajdonképpen arra nem” – feleltem elgondolkozva. „Ha szeretnél ott lenni és látni a gyermeked első lépéseit, mert ez fontos számodra, akkor legyél ott. De tisztáznod kell magadban, hogy mik azok a döntések, amik a te javadat szolgálják és mik azok, amik a gyermekedét” – mondta. Amire akkor az anyukám fel akarta hívni a figyelmem, az az, hogy legyen nagyon világos képem arról, mi az igazán fontos számomra.

És hogy döntöttél, mi a fontos számodra?

"amint letisztázod magadban, hogy mi a fontos számodra, máris meglátod, mi az életed valódi értelme"

– A könyvemben három dolgot említek, amik a leginkább számítanak az életemben: nőknek és fiatal lányoknak segíteni, egészséges, boldog kapcsolatban élni a párommal és tudatos, mindenre nyitott állampolgárokat nevelni. Amint letisztázod magadban, hogy mi a fontos számodra, máris meglátod, mi az életed valódi értelme. Ezt pedig a mindennapi tevékenységeidre is kivetítheted. Egy egyszerű példával élve: a többséggel ellentétben, amikor 300 olvasatlan email vár a postafiókomban vagy felhív egy másik szülő az iskolából és valamit szeretne, nagyon gyorsan el tudom dönteni, hogy szánok-e rá időt. Csak megkérdezem magamtól: hogyan kapcsolódik ez azokhoz a dolgokhoz, amik fontosak számomra? Ez a jelenleg leghasznosabb dolog, amit tehetek azért, hogy nőknek segítsek? Hozzájárul ez ahhoz, hogy tudatos, nyitott állampolgárokat neveljek vagy építsem a kapcsolatomat a párommal? Ha a válasz nem, akkor a következő kérdés: van valaki más rajtam kívül, aki ezt elvégezhetné helyettem? Amikor végigmész ezeken a kérdéseken, rájössz, hogy a listádon szereplő feladatok fele egyáltalán nem olyan életbevágó, és ha nem csinálod meg őket, akkor sem dől össze a világ.

Van olyan, amiről régen azt gondoltad, hogy életbevágó, de mára elengedted?

– Sok ilyen van. Egy példa: a fiamnak néhány napja megjelent pár piros pötty a karján, amivel régebben azonnal rohantam volna az orvoshoz. Most viszont egyáltalán nincs lelkiismeret-furdalásom azért, amiért eddig még nem volt időm rá és nyugodt szívvel fogom ezt a feladatot valaki másra bízni. A könyvem egyik fejezete éppen arról szól, hogyan kérjünk segítséget bűntudat nélkül. Először ez nagyon nehezen megy, de egy kis gyakorlással szépen bele lehet jönni és rengeteg terhet levesz a vállunkról.

Persze, de ehhez kell is valaki, akinek delegálni tudunk. Te hogyan veszed rá a párodat, hogy kivegye a részét a házimunkából?

"ketten sem tudtok mindig mindent megcsinálni"

– Itt jön be a képbe az úgynevezett MEL, azaz Menedzsment Excel Listánk. Egyik este, amikor a fiunk még nagyon kicsi volt, munka után hazamentem és készítettem egy táblázatot. Az első oszlopba összeírtam az összes olyan feladatot, aminek elvégzése fontos az otthonunk szempontjából, majd felülre, egymás mellé beírtam az én nevem, a párom nevét és a babysitterünk nevét, végül azt, hogy ’senki’. Ezután mindenki oda tett egy X-et, ami a jövőben az ő feladata lesz. Ez azért is nagyon hasznos, mert így rájössz, hogy ketten sem tudtok mindig mindent megcsinálni. Még akkor sem, ha a te és a párod neve alatt is rengeteg X van, lesz olyan feladat, amihez senkinek nem fűlik a foga. Erre van a ’senki’ oszlop. Az itt szereplő teendőket közös megegyezéssel elengedjük és megbékélünk a tudattal, hogy például a következő három hónapban senki nem fogja lemosatni az autót vagy kivasalni a ruhákat. Ezzel együtt abban is megegyezünk, hogy emiatt egyikünk sem fog neheztelni a másikra, miért nem csinálta meg.

És soha nem kell noszogatnod a párod, hogy elvégezze a feladatait?

– Nézd, amikor azt mondod a férjednek, hogy „kérlek, vidd le a szemetet”, az nem egy win-win helyzet, hiszen valójában senki sem akarja levinni. Ehelyett én azt kérem a páromtól: támogasson abban, hogy a legjobbat hozhassam ki magamból. Amikor egy magasabb rendű dologért kérsz valamit, a szituáció máris win-win jellegűvé válik. Ez a magasabb rendű ok nem biztos, hogy csak a boldogságod vagy a jólléted lesz. Gazdasági ok is lehet. Nagyon tisztán megfogalmazhatod a párodnak, hogy azt gondolod, azzal, ha te igazi rocksztár lehetsz a karrieredben, anyagi szabadságot biztosíthatsz az egész családnak, ehhez viszont ki kell vegye a részét az otthoni feladatokból.

A könyvedben azt írod, sosem érzel bűntudatot. Hogyan lehetséges ez?

– A többségünkbe olyan mélyen belenevelték, hogy mi a fontos, hogy nagyon nehéz elvonatkoztatni ettől és meglátni, majd mások tudtára adni, hogy számunkra a legőszintébben mik ezek a dolgok. Pedig ez egy nagyon fontos lépés. Ugyanúgy, ahogy annak a megértése is, hogy mi a bűntudat. A bűntudat az, amikor úgy érzed, morális bűnt követtél el. Valami borzasztó rossz dolgot. Egyszerre ironikusnak és szívszorítónak tartom, hogy pont azok az édesanyák, akik a lelküket is kidolgozzák, hogy a legtöbbet nyújtsák nemcsak gyermekeiknek és a családjuknak, de maguknak is, azok, akik mindeközben úgy érzik, hogy morális bűnt követnek el. Ez szörnyű és nagyon remélem, hogy segíthetek a nőknek felszabadítani magukat ez alól.


(Fotó: Shutterstock)