Kihívások a nagybetűs élet kezdetén – 1. rész

A nagybetűs élet kezdetén – Fiatalok családalapítás és gyermekvállalás előtt címmel rendezett kerekasztal beszélgetést a Mathias Corvinus Collegium (MCC) debreceni központja. Ahogy azt az eseményről szóló ismertetőben olvashattuk „Mindannyiunk életében elérkezik az a pillanat, amikor rendre felteszik nekünk rokonaink, barátaink a következő néhány kérdést: „Na és hogy állsz a lányokkal/fiúkkal?”; „Komoly már a szerelem?”; „Eljegyzés megvolt már?”; „Milyen esküvőt szeretnétek?”; „Mikor jön már a baba?”, „Mikor érkezik a kistesó?” Ezeket a kérdéseket többnyire a fiatalságunk derekától kezdődően kapjuk meg, és eleinte nem tudunk rá egzakt válaszokat adni, de mindenkiben lakozik egy ideál, egy jövőkép a válaszokat illetően.”

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői – köztük Dr. Szuromi-Kovács Ágnes, a Családbarát Magyarország Központ ügyvezetője – a mai ifjúság családalapítási és gyermekvállalási szokásaival, trendjeivel kapcsolatos gondolataikat, álláspontjaikat, a rendelkezésükre álló kutatási eredményeket osztották meg egymással, valamint a szép számban összegyűlt, főként egyetemistákból álló közönséggel. Emellett, a téma elismert szakértői arra a kérdésre is keresték a választ, vajon hogyan hatnak ezekre a folyamatokra a magyar családtámogatási programok. 

Átalakult a párkapcsolati mintázat

A program első részében a meghívott vendégek a párkapcsolati formák elmúlt évtizedekben bekövetkezett változásairól, a fiatalok párválasztással, házassággal, családalapítással kapcsolatos attitűdjeiről váltottak szót.

Székely Levente, az MCC Ifjúságkutató Intézetének vezetője elmondta, rendszeresen foglalkoznak azzal a kérdéskörrel, hogy melyek azok a főbb életesemények, amelyeket a fiatalok meglépnek a felnőtté válás során.  

– A felméréseinkben például arról kérdezzük a tízen- és huszonéveseket, hogy ők már felnőttnek tekintik-e magukat – kezdi a szakember. – Erre a kérdésre a többség igennel felel, tehát a válaszadó fiatalok kétharmada úgy érzi, hogy fejben, tehát szellemi értelemben már megért a felnőttségre, képes felelősséget vállalni a döntéseiért. Azt is meg szoktuk kérdezni tőlük, hogy randiztak-e már, vagyis, hogy elindultak-e a párválasztás útján. A kutatásainkból az derül ki, hogy a fiatalok túlnyomó többsége, a vizsgált 15-29 éves korcsoportban a válaszadók körülbelül 80 százaléka már randevúzott. Ám amikor elkezdjük egy kicsit vizsgálni a párkapcsolatok alakulását, illetve a szorosságát, és azt kérdezzük tőlük, hogy jelenleg párkapcsolatban él-e, és ha igen, ez mennyire számít komolynak, vagy, hogy házasságban él-e, gyermeket vállalt-e már, akkor nyilván egyre kisebb arányokat találunk. Csak összehasonlításképpen, a megkérdezettek 10 százaléka él házasságban. Az elmúlt évtizedekben nagyon sokat alakult a fiatalok párkapcsolati mintázata, tehát az, hogy mekkora arányban választottak már párt, és hogy azt milyen módon tették.

Fontosnak tartják a házasságot

Kiss-Kozma Georgina, az MCC Ifjúságkutató Intézet kutatója szerint, amikor a fiatalokról beszélünk, általában valakinek a szájából elhangzik a megállapítás, hogy milyen sokat változott a világ az elmúlt évtizedekben, és hogy ez miképpen hat a fiatalok gondolkodásmódjára, attitűdjeire, ami a párkapcsolatok és a családalapítás vonatkozásban is így van.

– Ha megnézzük a különböző trendeket, akkor látjuk, hogy az elmúlt 20 évben hogyan változtak a párkapcsolati stratégiák a 15-29 év közötti korosztályban. Csökkent a házasságban élők aránya, és ezzel párhuzamosan megnőtt az élettársi kapcsolatban élők száma – magyarázza a kutató. – Ez persze nem azt jelenti, hogy a mai ifjúság ne lenne házasságpárti, ellenkezőleg. A fiatalok a jövőbeni terveik alapján nagyon fontosnak tartják, hogy házasságban éljenek. Úgyhogy vélhetően a fenti adatokat azzal magyarázhatjuk, hogy mint több más, a felnőtt életükbe való belépést jelentő életesemény, a házasságkötés ideje is kitolódott náluk. Ugyanakkor azt is hozzá kell tenni, hogy a mai világban nagyon nehéz párkapcsolatot kialakítani, és ezt a fiatalok is megerősítik. Ennek számos oka van, gondolok itt az anyagi nehézségekre, vagy arra, hogy adott esetben nem könnyű egy távkapcsolatot fenntartani, de a tartós párkapcsolathoz nélkülözhetetlen elköteleződés hiánya is sokaknál okoz problémát.

– Az biztos, hogy a házasságnak még van értéke: a saját kutatásainkból is folyamatosan azt látjuk, hogy a mostani fiatalok is alapvetően hosszútávú párkapcsolatban és elsődlegesen házasságban, családban gondolkodnak – teszi hozzá Engler Ágnes egyetemi tanár, a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Neveléstudományi Tanszékének vezetője.  – Volt egy kutatásunk, melyben 1500 egyetemistát kérdeztünk meg országosan: 90 százalékuk mondta azt, hogy mindenképpen meg szeretne házasodni. Ez egy nagyon magas szám. A Székely Levente által vezetett Magyar Ifjúság Kutatásban szintén a fiatalok kétharmada nyilatkozott úgy, hogy házasságban gondolkodik. Nemcsak a jövőbeli tervek szintjén látjuk ezt a viszonyulást, hanem a statisztikai adatok is ezt támasztják alá, hiszen 2010 és 2020 között megkétszereződött a házasságkötések száma Magyarországon.

Sokszínűvé váltak a párkapcsolatok

Vajon azok a nehézségek, amelyek napjainkban sok esetben megakadályozzák a jól működő, tartós párkapcsolatok kialakítását, egyértelműen a mai kor velejárói, vagy ugyanezek a problémák már korábban is léteztek, csak az ifjúság hajlamos most ezzel „takaródzni”?

– Nem könnyű kérdés, és nem is igazán szeretem összehasonlítani a különböző generációkat, hiszen minden nemzedéket egy igen sajátos gazdasági, társadalmi, kulturális közeg vesz körül, és ezek nem ismétlődnek – fejti ki Engler Ágnes. – Nem ugyanazok a körülmények az egyes generációk életében, és a párkapcsolatok mintázatát, gyakoriságát, kialakulását, fenntarthatóságát sem tudjuk ilyen értelemben egymás mellé tenni, vagyis összehasonlítani. Azt viszont egyértelműen lehet érzékelni, hogy az úgynevezett hagyományos családi és párkapcsolati formák az utóbbi 20-30 évben meglehetősen fellazultak. Sokszínűvé váltak a párkapcsolatok, ezek kialakításában, fenntarthatóságában is nagyon komoly változások történtek, és a társadalom egy idő után hajlamos elfogadni ezeket a változásokat. Mondok egy példát: az 1990-es évek előtt például a házasságon kívüli együttélés hosszú évtizedeken keresztül elítélendő párkapcsolati formának számított. A ’80-as évektől már láttuk itt, hazai körülmények között is ennek a fellazulását, ez a folyamat a rendszerváltozást követően felgyorsult, és az évtizedeken át vadházasságként emlegetett párkapcsolati forma egy idő után ugyanolyan elfogadottá vált, mint a házasságban történő együttélés.

Meghatározó családi minták

– Ilyen szempontból beszélhetünk klasszikus formákról és alternatívákról, vagy új formákról – folytatja a tanszékvezető. – Az, hogy ki melyiket tekinti értéknek vagy követendő példának, megint nagyon sok tényező függvénye, és itt elsősorban a családi mintákat szeretném említeni.  

Bár a bennünket körülvevő társadalmi közeg, a média és egyebek egyértelműen óriási hatással vannak ránk, azért a primer gyökereink mégiscsak a családban vannak, és azokat a családi normákat, értékeket hozzuk magunkkal a saját életünkbe is, amiket otthon követendő példának láttunk. Ezek a minták hatással vannak a párkapcsolatainkra. A szülők kapcsolati mintázata vagy például az elsődleges kötődésünk, az édesanyánkhoz való viszonyunk nagymértékben befolyásolja a későbbi párkapcsolataink alakulását. Tehát nagyon sokirányú és sokrétű ez a kérdés, rendkívül nehéz általános következtetéseket levonni ilyen egyszerű megközelítésben.  

Megváltozott a hozzáállás

Dr. Szuromi-Kovács Ágnes, a Családbarát Magyarország Központ ügyvezetője úgy véli, napjainkban a párválasztás abból a szempontból is nehézséget jelent, hogy amíg a fiatalok biológiailag a húszas éveik derekán a leginkább alkalmasak arra, hogy családot alapítsanak, ami a nagyszüleink és a szüleink idejében, ebben a korban meg is történt, addig manapság a házasságkötés és a gyermekvállalás ideje kitolódik.

– Ugyanakkor, a fiatalok valószínűleg sokkal stabilabb párkapcsolatra kívánják alapozni a házasságot, mint ahogy a szüleink, nagyszüleink generációja tette – mutat rá az ügyvezető. – Elvált szülők gyermekeként magam is sokat foglalkoztam ezzel a témával, és ennek kapcsán most a 2009-ben megjelent, Legfeljebb elválunk című könyv jut eszembe. A szüleim generációjában, akik igen fiatalon vállaltak gyermeket, az volt az általános hozzáállás, hogy a fiatal családot alapít a 20-as éveiben, mert az az élet rendje, azt „kell csinálni”, és azzal a társsal vállal gyermeket, aki mellette van. Aztán ha nem működik jól a párkapcsolatuk/házasságuk, legfeljebb elválnak. Nagyon helyesnek tartom, hogy ez a hozzáállás mostanra már megváltozott, ugyanakkor az is tény, hogy stabil párkapcsolat nehezen alakul ki a fiatalok körében.

Stabil párkapcsolatra vágynak  

Vajon a mai ifjúságnál mi befolyásolja leginkább a családalapítást, illetve a gyermekvállalási kedvet?

– Amikor arról beszélgetünk a fiatalokkal, hogy miért alapítanak később családot, mint ahogy a szüleik tették annak idején, a legtöbben azt mondják, hogy a stabil párkapcsolat hiánya az egyik olyan tényező, ami a leginkább akadályozza őket ebben – fogalmaz a Családbarát Magyarország Központ ügyvezetője. – Márpedig a családalapításnak ez az a része, amelybe a legfantasztikusabb családtámogatási rendszer sem tud „beleszólni”. Mert van olyan tényező, például a biztos környezet, beleértve az önálló otthont, amelynek a megléte szintén előkelő helyet foglal el a családalapítást döntően befolyásoló tényezők sorában, de ennek a megteremtésében az állam, illetve egy olyan családtámogatási rendszer, mint a miénk, ahol a GDP 6 százalékát családtámogatásokra fordítják, tud aktívan segíteni. Csakúgy, mint az anyagi biztonság megteremtésében, amit szintén a családalapítás egyik legszükségesebb feltételeként említenek a fiatalok. A stabil párkapcsolatok kialakításában inkább a társadalom egésze tudna segíteni, nem pedig egy kormányzati, állami beavatkozás. Itt igazából egy egész társadalmat illető szemlélet az, ami fontos lenne. Mert úgy gondolom, hogy nagyon örvendetes és nagyon fontos, hogy a fiatalok stabil párkapcsolatra vágynak, de mintha manapság nehéz lenne a megfelelő, biztos párkapcsolatot megtalálni, kialakítani és megőrizni.

A mai fiatalok családalapítási és gyermekvállalási szokásairól, trendjeiről szóló sorozatunk következő részében az úgynevezett kapunyitási pánikról lesz szó.