Ahogy elhagyjuk Szegedet és közelítünk az országhatár felé, egymást érik az idilli, kertvárosi jellegű, rendezett települések. Virágba borult utcák, kristálytiszta vidéki levegő, barátságos környék. Egy ilyen helyen él családjával Bende. A hároméves kisfiú története igazán mesébe illő.

Bende 2019 májusában, a keleti országrész egyik nagy kórházában látta meg a napvilágot. Nyitott gerinccel született, a vér szerinti szülei pedig lemondtak róla. Műtétek sora várt rá, így átkerült az egyik fővárosi egészségügyi intézménybe – ekkor jutott el a híre a Várkonyi házaspárhoz. Gábor és Bea már régóta várt egy babára, vagy akár kettőre, mert a fiatalok egy testvérpárra is nyitottak voltak. Eredetileg négyéves korig szerettek volna örökbe fogadni, legfeljebb nem maradandó egészségkárosodású gyermeket, vagy gyermekeket. Az élet azonban közbeszólt.

– Amikor először utaztunk Bendéhez a kórházba, a torkomban dobogott a szívem – meséli Bea. – Féltem, hogy ha beleszeretek, az érzelmeim befolyásolnának, ezért húztam egy láthatatlan falat a szívem és a lelkem köré. Fel voltam rá készülve, hogy érzékeny nőként elöntenek majd az érzelmek, végül azonban másképp alakult. Gábor volt az, akit az első pillanatban levett a lábáról Bende, és olyannyira biztos volt benne, hogy a mi kisfiunk fekszik az ágyban, hogy innentől nem is volt kérdés, hazavisszük. Persze, nem ment ennyire gyorsan, de minden erőfeszítésért kárpótolt, amikor Bendével végül egy család lettünk.

Versenyfutás az idővel

Az események hamar felgyorsultak, az újdonsült szülőknek egy hónapjuk volt felkészülni, hogy minden a helyére kerüljön a tágas házban: akadálymentessé tették a bejáratot, áthelyezték a villanykapcsolókat és a kertben is nagyobbra szabták a térkövezett részt. Eközben az összes adminisztratív és fizikai akadály szerencsésen elhárult, és egyesülhetett a család.

– Bende örökbefogadásánál minden fordítva történt a megszokotthoz képest – emlékszik vissza Gábor. – Általában a párok előbb megismerhetik a gyermek esettanulmányát, majd kapnak néhány fényképet, és ha szimpatikus a háttér, élőben is megismerhetik a gyermeket. Nálunk épp ellenkezőleg zajlottak a dolgok. Eljutott hozzánk Bende híre, megláttuk a kórházban, beleszerettünk és utána fogadtuk el olyannak, amilyen. Bennünk is voltak kérdések, de annyira erős volt az érzés, hogy ő a mi kisfiunk, hogy ez minden racionális dolgot felülírt. Az élet igazolta, hogy nagyon jól döntöttünk, Bende értelmes és roppant kíváncsi gyerek, azóta is szépen fejlődik, és minden tekintetben túlszárnyalja a várakozásokat.

Harc a lábra állásért

A hároméves kisfiú az elmúlt esztendők során szülei igazi tanítómesterévé vált. Példát mutat életigenlésből, kitartásból, munkabírásból. Az orvosok egy része egyáltalán nem hitt abban, hogy lábra állhat, de még az elért eredmények csekély hányadával sem biztatta a szülőket. Gábor és Bea azonban elszánt volt és a mai napig minden követ megmozgat Bende fejlődéséért, aki már háromágú bottal, aszimmetrikus sínnel és járókerettel is megbízhatóan közlekedik.

– Havonta egy hetet Pécsett töltünk, ahol különleges fejlesztésen veszünk részt Bendével – mondja az apa. – A gyógytorna és a mozgásterápia szerencsére megteszi a hatását. Valódi harcos a kisfiunk, érdeklődő, mozgékony és nagyon tanulékony. Voltak orvosok, akik nem sok jóval kecsegtettek a járását illetően, miután dongalábú volt, két alkalommal kellett műteni, összesen pedig hétszer, ráadásul két centis különbség van a lábai hossza között, de Bende – akaraterejének köszönhetően – egyre magasabbra teszi magának a lécet. Sem őt, sem minket nem tántorítanak el a körülmények. Bár a vér szerinti szülei lemondtak róla, mi az első pillanatban tudtuk, hogy nekünk ő kell!

Egy pillanat alatt varázsol el

Az örökbefogadó szülők felkészítő tanfolyamán tanultaknak megfelelően Várkonyiék sem kezelik tabuként az örökbefogadást, a kezdetektől nyíltan beszélnek Bendével a témáról. Ráadásul abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy közvetlen környezetükben is támogató közeg veszi őket körül. A nagyszülők segítsége mellett a családbarát megoldásokat alkalmazó munkahelyük is hozzájárul a család egységéhez és a különleges háttérhez.

– Szinte minden mesekönyvet beszereztünk az örökbefogadásról, folyamatosan ezeket olvassuk, Bendének nagy kedvencei, így ő is teljesen természetesen kezeli a helyzetet – teszi hozzá az anya. – Szerencsések vagyunk, mert a családtagok, rokonok, barátok, szomszédok, ismerősök is rendkívül pozitívan fogadták az érkezésének a hírét. A szüleink kezdetben féltettek minket, de látták rajtunk, hogy hajthatatlanok vagyunk, aztán ahogy megismerték Bendét, őket is az ujja köré csavarta.

Igazi erő és bátorság

A fiatal szülőkről a plusz terhek ellenére is sugárzik a boldogság, hiszen Bende örökbefogadása által igazi család lehettek. Rendkívül tudatosan reagálnak a kihívásokra, párterápián erősítik a kapcsolatukat, hogy a nehézségek ne menjenek e kötelék rovására, tartják a kapcsolatot a sorstársakkal és rendszeresen összejárnak az örökbefogadó szülők felkészítő tanfolyamán megismert családokkal.

– Más pároknak a tervezgetésen túl kilenc hónapjuk van felkészülni a gyermekük születésére – jegyzi meg Bea. – Amikor mi először hallottunk Bendéről, már háromhónapos volt, és ahhoz, hogy sikerüljön örökbe fogadnunk, több feltételnek is teljesülnie kellett. Versenyt futottunk az idővel: meg kellett találnunk a vér szerinti szülőket, hogy lemondjanak a javunkra, és meg kellett változtatnunk az örökbefogadási határozatunkat, hogy súlyos, maradandó sérülésű gyermeket is vállalunk. Nagyon hálásak vagyunk a kórháznak, mert mindenre megtanítottak a gondozásával kapcsolatban. Aztán hazaértünk, és itthon ért bennünket a megdöbbenés, hogy eddig csönd volt ebben a házban, de mostantól már minden másképp lesz…

– Nagy szeretettel gondolunk a vér szerinti szülőkre, mert együttműködőek voltak, és ezzel nagyon nagy boldogságot okoztak – mosolyog Gábor. – Bende így előbb kerülhetett hozzánk, és előbb kezdődhetett el a terápiája. Igazi erő és bátorság volt, hogy az édesanyja eljött és lemondott a gyermekéről, hogy lehetőséget adjon egy új és jó életre.

Alapítvány Bende sorstársaiért

A kisfiú a születésekor a petyhüdt bénultsága miatt nem érezte a lábait, mostanra azonban már a járókerettel ügyesen sétál, focizik, emellett zongorázik, sokat játszik, és rengeteget segít az anyukájának a konyhában. Hisznek benne, a hit pedig hegyeket képes megmozgatni.

– Érdekes, ha orvoshoz mentünk, előfordult már a kérdés, hogy volt-e nyitott gerinc a családban – mondja Bea. – Korábban mindig az elején igyekeztem tisztázni, hogy Bende örökbefogadott kisfiú, de az utóbbi időben már elfelejtem magamtól mondani. Annyira természetes, hogy velünk van, hogy tulajdonképpen néha el is felejtem, hogy örökbe fogadtuk.

Másoknak is szeretnének erőt adni az örökbefogadásig tartó úton: a Bende nevű bloggal bepillantást engednek a mindennapokba, a Fuss Bende Alapítványon keresztül pedig a küzdeni tudásban példamutató kisfiuk sorstársain is kívánnak segíteni.

– Fontos, hogy higgyünk benne, de az is, hogy ne támasszunk olyan elvárásokat, amelyeknek nem tud megfelelni – magyarázza Gábor. – Támogatjuk őt, hogy megtalálja az útját, és bármerre is indul, bármeddig is jut, a legtöbbet ki tudja hozni magából. Ha egész életében kerekesszékes lesz, akkor úgy lesz a családunk tagja, úgy szeretjük és fogadjuk el. Az azonban viszonylag hamar kiderült, hogy az akarata viszi előre. Egyre ügyesebb és egyre erősebb. Napról napra bizonyítja, hogy igazi csodákra képes. Úgy döntöttünk, szeretnénk Bendének egy kistestvért. Már megvan a szükséges határozatunk, hogy örökbe fogadhassunk egy gyermeket, beadtuk a hivatalos papírokat, mostantól reménykedünk, hogy részesei lehetünk egy újabb csodának!