Hiába töltötte be a nyolcvanat, továbbra is fiatalos, arca mosolygós, hangja bársonyos, a belőle sugárzó báj pedig időtálló. Halász Judit a családja körében és barátai, kollégái társaságában is megünnepelte a kerek évfordulót. A nyár végi bokatöréséből szerencsésen felépült, így egészségesen várja a koncertekkel és fellépésekkel teli ünnepi időszakot.

Ha valaki azt mondja, most töltötte be a hatvanat vagy a hetvenet, készséggel elhiszem, azzal azonban nehezen barátkozom meg, hogy a 80. születésnapját ünnepelte meg.

– Higgye el, nincs egyedül, én is így vagyok ezzel – mosolygott Halász Judit. – Nem fér a fejembe, hogy én is elértem ezt a kort! Korábban, ha megjelent előttem egy 80 éves ember képe, nem így képzeltem el. Erre szokták mondani, hogy sajnos hála istennek. Ami frissen tartja az embert, az az érdeklődés, a kíváncsiság a világ történései, az emberek és a szakmám iránt. Klasszikus előadásokon nőttem fel, de ezzel együtt nagyon szeretem azokat a szerepeket, amelyek újdonságokat, új formákat, új ötleteket hoznak. Amíg az érdeklődés tart, nincs öregség.

Hogyan köszöntötte a család?

– Nálunk nincsenek nagy születésnapi ünnepségek, általában egyformán szoktuk egymást köszönteni. Összegyűlik a család, elénekeljük a Boldog születésnapot, elfújja az ünnepelt a gyertyákat és felvágjuk a tortát. Most éppen nem én vezettem a kórust, de szépen szólt. Együtt vagyunk, beszélgetünk. Ritkán adatik meg, hogy mindannyian összegyűlünk, idén már az nagy ajándék volt, hogy mindannyiunknak sikerült ugyanabban az időpontban együtt lenni.

Mennyire lepte meg a vígszínházas kollégák köszöntése?

– A Vígszínház nyitott egy nyilvános kiállítást az általam játszott szerepek nagy részének megjelenítésével a színház gyönyörű kávézójában. Én annak a megnyitására mentem oda, de ott egy meglepetésbuliba csöppentem. Rengetegen voltak, és mindenki elképesztően kedves volt! Óriás virágcsokorral várt Rudolf Péter, sok barátom, kollégám egy szál gyönyörű vörös rózsával, és szeretett kolléganőim is virágokkal vártak. Hatalmas boldogság volt így együtt találkozni mindenkivel, olyanokkal is, akik ugyan évtizedek óta dolgoznak az intézményben, a műszak, vagy az adminisztráció területén és a többiek, akikkel ritkábban látjuk egymást. Eljött például Harkányi Bandi, olyan csodálatos virágcsokorral, amely még ma sem hervadt el! Pedig ő már régóta nem vállal fellépést! Vagy azok a - talán már mondhatom az együtt megélt sikerek és nehézségek után - barátnőim, akikkel a Sógornők című előadásban játszottunk együtt. Kaptam egy pendrive-ot, amelyen mindenki elhelyezett egy köszöntést, egy kedves mondatot.

Egy másik igazán különleges ajándékról is csicseregtek a madarak. 

– A Hungaroton lemezkiadótól is kaptam egy meglepetést, pedig több mint harminc éve nem dolgozunk együtt. Az 1973 és 1989 közötti időszak legnépszerűbb dalainak eredeti felvételeit rendezték egy albumba, amely a Miénk a világ címet kapta, tulajdonképpen egy best of lemez. Elképesztően örültem neki. Olyan dalok is szerepelnek rajta, amelyek elsősorban a legkisebbeknek szólnak, de olyanok is, amelyek a felnőttek számára is ugyanúgy élvezhetőek ma is, mint régen, mint a B612-es bolygó, vagy a Mit tehetnék érted. Azért adtuk ezt a címet az albumnak, mert úgy érzem, gyerekkorban még miénk a világ, és milyen jó lenne, ha ez felnőtt korra is megmaradna! Ha a gyerekkor ereje túl tudna mutatni a gyerekkoron.

Halász Judit az Anna Karenina című színdarabban

Ezeket a dalokat a saját unokái is kívülről fújják?

– Az unokáim szívesen vették, amikor énekeltem nekik, főleg akkor, amikor nálunk aludtak, de nem csak a saját dalaimból válogattam, amikor altatókkal ringattam őket álomba. Igyekeztem a zene szeretetét minél mélyebbre elültetni bennük, remélem sikerült. Most már nagyok, kamaszok, egyikük már éppen az érettségijére készül…

És ön készül már a decemberi csúcsidőszakra?

– Bizony, hamarosan kezdjük a karácsonyi műsor próbáit a zenekarral. Amennyiben szükséges, a mai napig próbálunk, mert az ünnepi előadások egy kicsit mindig mások, mint az év közbeni fellépések. Szerencsére idén is sokat találkozhatunk a karácsonyi közönséggel a Vígszínházban. A decemberi vasárnapokon 2-2 előadást tartunk, Karácsonyi Csiribiri címmel. Ma már ritkán van csak gyerekekből álló nézőtér, koncertjeink is inkább családokhoz szólnak.  Igyekszem becsempészni néhány karácsonyi verset is a műsorba, de alapvetően már kevesebbet, mint korábban.

A Vándorkutyában Mamát alakítja

Tele van tervekkel, nyolcvanon túl sem tűnik úgy, hogy lassítana.

– Szinte minden hétvégén koncertezem, a gyereknap környékén és a karácsonyi időszakban még hétközben is. Szerencsés vagyok, mert tulajdonképpen minden nap együtt lehetek a közönséggel. Jelenleg is több előadásban játszom, A Vándorkutyában, az Anna Kareninában, a Bella Figurában és januárban kezdem próbálni a következőt, a Pinokkiót a Vígszínházban Keresztes Tamás rendezésében, amelyhez Presser Gábor és Sztevanovity Dusán írja a dalokat. Nagyon várom már…