Csaknem 1000 nehéz sorsú gyermek, gyász és sokszor anyagi kilátástalanság: ők a Covid-árvák. Számukra hozta létre Áder János köztársasági elnök és felesége, Herczegh Anita a Regőczi Alapítványt azzal a céllal, hogy a támogatókkal karöltve csökkentse azt a nehéz terhet, amelyet az érintettek viselnek. Az alapítvány fennállása óta összesen eddig 100 millió forintot osztottak ki a veszteséget szenvedett családok között: egyszeri, gyorssegéllyel finanszírozták például a temetési költségeket, a jövőbeni cél azonban a gyermekek hosszú távú támogatása.

– A Covid megjelenésekor, már a tavaszi hullámnál is láttuk, hogy nem csak az idős betegeket támadja a vírus, de a fiatalabbakat, középkorúakat sem kíméli – kezdi Herczegh Anita. – Egyre több olyan tragikus sorsú családról hallottunk, ahol a fiatal édesapa vagy édesanya hunyt el, gyermekeik pedig félárvák vagy árvák lettek. 400-500 gyermek volt ebben érintett akkoriban. Ugyan léteznek olyan alapítványok és karitatív szervezetek, amelyek támogatást nyújtanak árva gyermekek számára, de nekik már megvan a saját feladatkörük. A férjemmel úgy gondoltuk, hogy a Covid-árvák sorsa megkülönböztetett figyelmet érdemel, ezért felkaroltuk az ügyet és létrehoztuk a Regőczi Alapítványt.

„Négygyermekes család vagyunk”

Ahogy telt az idő és jött a második, majd a harmadik hullám, a rászoruló gyermekek száma 900 fölé duzzadt.

– Ma már közel 1000 gyermek érintett, ami hatalmas szám. Négygyermekes család vagyunk és idén februárban született meg az első unokánk – ezért is figyeltünk érzékenyebben az árvákra. Szerencsére a közvetlen környezetünkben nem történt tragédia, de épp abban az időben hallottunk olyan esetről, amikor egy édesanya az első ölelést sem tudta megadni a babájának, mert már a kórházban elvitte őt a vírus. Számításaink szerint körülbelül 400-500 millió forintot kell összegyűjtenünk ahhoz, hogy érdemleges támogatást tudjunk nyújtani. Számos család eddig is nagyon nehéz körülmények között élt és adósságokat halmozott fel, amelyet tetéz, hogy most a családfenntartót is elveszítették. Rengeteg olyan érintettel találkoztunk, akik számára kilátástalan az élet: nincsen rendszeres jövedelmük, biztos lakhatásuk, jövőképük.

„Segítség nélkül reménytelen a helyzetük”

Számos levélmegkeresés érkezik az alapítványhoz, viszont a rászorulók nem csak kérnek, hanem köszönnek is.

„Munkánk legszebb része, amikor hálával szólítanak meg bennünket ezek a levelek, mi pedig boldogok vagyunk, hogy segíthettünk.”

– Rengeteg csodálatos levelet kapunk, nem ritka, hogy ezeket meg is könnyezzük. Egy érzelmi hullámvasúton ülünk, hiszen lelkileg nagyon felkavaró, amikor ezekkel a tragikus sorsokkal találkozunk, viszont számos felemelő történet is megelevenedik a szemünk előtt. Munkánk legszebb része, amikor hálával szólítanak meg bennünket ezek a levelek, mi pedig boldogok vagyunk, hogy segíthettünk. Támogatottjaink között vannak teljesen árvák is. Az egyik család négy gyermeke először a szüleit vesztette el, idén pedig a nagyszülőket is. Felfoghatatlan és feldolgozhatatlan, hogy a gyermekek két év alatt kétszer lettek árvák. Ami tovább nehezíti a helyzetüket, hogy még adósságot is örököltek a szüleiktől, azaz nem a nulláról, hanem mínuszról indul az életük. Gyermekfejjel átélni a gyászt már önmagában is olyan trauma, amiről azt gondolnánk, hogy lehetetlen túlélni ép lélekkel, mindezt pedig fokozza az anyagi kilátástalanság is. Segítség nélkül reménytelen a helyzetük, ezért ilyen esetekben igyekszünk jogi tanácsadással is támogatni őket és együtt kitalálni: hogyan tovább.

„Támogatjuk őket, amíg önállóak lesznek, amíg talpra állnak”

– Ezeket a gyermekeket egészen a felnőtté válásukig szeretnénk segíteni. Van olyan támogatottunk, aki már nagykorúként fordult hozzánk: frissen érettségizett, 18 éves, de se szülője, se nagyszülője, se testvére nincsen. Áprilisban veszítette el az édesanyját Covidban és így kellett felkészülnie a vizsgákra. Ott áll egy szál magában, minden segítség nélkül, hiszen az árvaellátáson kívül semmiféle jövedelemmel nem rendelkezik. Pontosan e példából kiindulva nemcsak a nagykorúságukig szeretnénk támogatni a fiatalokat, hanem ameddig saját lábukra nem tudnak állni. Olyan partnereket keresünk tehát, akik havi kisebb összeggel akár, de éveken keresztül tudnak adakozni. Idén könnyebb, mert még élnek a köztudatban ezek a gyermeki sorsok, így érkeznek a felajánlások, de évekkel később könnyen feledésbe merülhetnek. Ez egy körülbelül 20 évig futó program, ezért nekünk időről időre össze kell majd gyűjtenünk a szükséges összeget számukra.

„Rossz véleménnyel vagyunk magunkról”

Az alapítványnak bőkezűen adakoznak a támogatók, amiért nagyon hálásak az alapítók.

– Sokszor az az érzésem, hogy mi, magyarok rossz véleménnyel vagyunk saját magunkról és egymásról is, én pedig azt tapasztalom, hogy rengeteg az önzetlen segítő. Egy iskolai közösség például több millió forintot gyűjtött össze az érintetteknek, és számtalan esetben előfordult, hogy a közvetlen környezet, az osztálytársak vagy a munkahely is gyűjtött adományt. Általában különböző cégekhez fordulunk segítségért és még soha nem fordult elő, hogy elutasításba ütköztünk volna, sőt, általában többet adnak, mint amennyit kérünk. Köszönet illeti tehát nemcsak a fő szponzorokat, cégeket és támogatókat, hanem minden segítő kezet, ami enyhíti ezt a hatalmas terhet. Találkoztam olyan édesapával, aki azt mondta, hogy bár ő is érintett, mert elveszítette a feleségét, de méltánytalannak érezné, ha elfogadná a támogatást, mert az ő keresete ezt nem indokolja.

„Rászorultság alapján döntünk”

„Az elmúlt időszakban olyan tragédiákat ismertünk meg, amelyek megerősítettek minket abban, hogy nagyon jól döntöttünk, amikor létrehoztuk az alapítványt.”

– Mi vállaltan nem egyforma támogatást nyújtunk minden gyermeknek, hanem rászorultság alapján döntünk. Természetesen igazolniuk kell, hogy valóban jogosultak a támogatásra, hogy elkerüljük a visszaéléseket. Egy adatlap kitöltése után jövedelemkimutatást kérünk és ellenőrizzük, hogy hány gyermek él a háztartásban, milyen bevételeik és kiadásaik vannak, valamint, hogy milyen juttatásokat kapnak az államtól. A végleges kuratóriumi döntést több levélváltás előzi meg, amelynek alapján megítéljük a támogatás összegét. Az alapítvány megalakulásától kezdve egyszeri, gyors segélyt adtunk a családoknak, amelyre nagy szükség volt, hiszen sok esetben a temetési költséghez is kellett anyagi juttatás. A kuratórium az ősz folyamán határoz majd a havi rendszeres támogatásokról. Bár ezek a körülmények változásával természetesen módosulhatnak, a jövőbeni cél mindenféleképpen a gyermekek hosszútávú támogatása.

„Nagyon jól döntöttünk”

– Büszkén mondhatom, hogy az alapítvány megszületése óta az érintett gyermekek felét elértük, és összesen 100 millió forintot osztottunk szét. Még hosszú út áll előttünk, hiszen folyamatosan érkeznek az új megkeresések; sokszor az árva gyermekek rokonai fordulnak hozzánk, míg máskor a környezetükben élők írnak nekünk és a nevükben jelentkeznek. A legutóbbi esetben is így történt: egy testvérpárra hívták fel a figyelmünket, ahol a nagyobbik gyermek 18 éves, és ő lesz a kisöccse gyámja. Egy ilyen nehéz helyzetben sokszor nincs idő, energia és lelkierő arra, hogy az érintett fiatal még alapítványt is keresgéljen, ezért nagyon jó, amikor a környezet felhívja a figyelmüket arra, hogy nem kell mindennel egyedül megbirkózniuk, mert van segítség. Az elmúlt időszakban olyan tragédiákat ismertünk meg, amelyek megerősítettek minket abban, hogy nagyon jól döntöttünk, amikor létrehoztuk az alapítványt.

(Illusztráció: Förster Tamás, fotó: Bruzák Noémi/MTI)