Ijjáj úgy élvezem én a strandot! 1.
Szerző:Schäffer Erzsébet2022. 07. 15.Schäffer Erzsébet: ...és akkor elmesélem...
Ma már ritkán járok strandra, a természetes vizek és vízpartok szerelmese lettem, de a strandélet színes palettája a szemlélődésnek és a tanulságoknak örök terepe marad.
A gyerekmedence környéke pedig komoly családtanulmányokat kínál. Még unokáim kiskorából őrzök egy történetet, szereplőit nem felejtem el. De ismerősek ma is.
A kora délelőtt még csendes, a strand most kezd éledezni. Egy negyvenes házaspár érkezik a gyerekmedencéhez két nyugággyal, egy napernyő alá telepednek. Az asszony teltkarcsú, kétrészes fürdőruhát visel, most van rajta először. Elrendezi a táskákat, törülközővel letakarja. Beleül a nyugágyba, könyvet vesz elő, olvasni kezd. A férfi magas, kicsi pocakkal, enyhén kopaszodik. Az idén először lehetnek strandon, még fehér a bőre, levetkőzve esetlenül mozog. A kislányukat nézi tétován.
A kislány hatéves forma, sápadt, kíváncsi szemű gyerek. Már úgy érkeznek, hogy a derekán ott van egy piros, katicás úszógumi. Álldogál, nézelődik, keze a katicán. A gyerekmedence vize neki legfeljebb a fürdőbugyijáig ér, a külső körben, ahol a kisbabák mászkálnak négykézláb, bokáig. Mint a mamáján, rajta is kétrészes fürdőruha van, a felsőrészt a vállán húzogatja.
A férfi a nyugágyból nézi a gyereket, a feleségéhez hajol.
– Nem kell még Dudusnak fölsőrész…
Az asszony fölnéz a könyvből.
– Ő akarta.
– Kislány még.
– Nem érted, hogy ő akarta!
– De fölösleges.
– Hát vedd le róla, ha engedi!
Az asszony hátradől a nyugágyban, egyik kezét a feje alá gyűri, olvas tovább.
Az apa feláll, a kislányhoz lép. Az még mindig bámészkodik. Három gyereket néz a medencében, két nálánál valamivel nagyobb kislányt és egy tíz év körüli kisfiút. A három gyerek, elevenek, mint a csík, együtt játszanak a vízben. A fiú lebukik, és a víz alatt próbálja megfogni a lányok lábát. Azok sikongatnak, fröcskölik, menekülnek előle. De nem olyan nagyon. Amikor a fiú már nem bírja tovább a víz alatt, feláll és valamelyik lányra vetődik. De csak a vizet éri, a lányok kicsúsznak.
Dudus vágyakozva áll az úszógumijában és elneveti magát. S mintha ez erőt adna, elindul a medence felé. Apja utána szól, de nem mozdul felé.
– Dudus, gyere vissza kicsit!
A kislány csak félig néz vissza, úgy, hogy a szeme sarkából láthassa a gyerekeket.
– Bemehetek a vízbe, apus?
A férfi bólint, de int neki.
– Előbb vegyük le azt a fölsőrészt. Ez csak néniknek kell. Meg a nagylányoknak. Te még kislány vagy.
Dudus engedelmesen visszamegy, apja segítségével kibújik az apró melltartóból, megigazítja az úszógumiját és elindul a medence felé.
Az asszony fölnéz a könyvéből.
– Túl vadak azok a gyerekek…
A férfi ül a nyugágyban, nem szól, a gyerekeket nézi. Azok elcsöndesedtek. Az új vendéget kémlelik. A lányok nem sokáig hallgatnak, a fiúra kiáltanak.
– Na, gyere, kapj el!
Dudus most már a vízben áll, se közel a játszókhoz, se nem távol tőlük. A fiú kísérletet tesz, odaveti magát, ahol a kislány áll. Dudus nevetve hátrál. Az egyik lány lefröcsköli, de nem ellenségesen. A fiú a víz alatt közeledik és elkapja a lábát. Dudus a meglepetéstől elesik, az úszógumi megtartja, látja, semmi baj, nevet hangosan.
Abban a pillanatban, hogy a kislánya eldőlt a vízben, az apa talpra ugrik. Nem megy közelebb, de most már állva nézi őket.
A két lány és a fiú egymást fröcskölik. Dudus is elkezdi óvatosan, persze a fiút spricceli, mire az minden vizet az ő nyakába zúdít. Dudus felszabadultan nevet, most már bátran fröcsköl vissza.
Apja aggodalmasan toporog, nem veszi le a szemét a gyerekekről. De lassan mintha megnyugodna, nincs semmi baj, játszanak. A feleség eddig fel sem nézett a könyvéből. Most sem a gyerekekre néz, hanem a férjére.
– Vidd el a nagymedencébe, tanítsad úszni!
Hogy a férje nem szól, odasziszegi.
– Nem érted, vidd már el úszni! Ezek az idegeimre mennek!
A férfi lassan odamegy a medencéhez.
– Gyere, Dudus, elmegyünk úszni!
A kislány nem mond ellent, vonakodva elindul kifelé a vízből. Látszik, legszívesebben maradna. Az apja nyújtja a kezét. A gyerekek őket nézik. Az asszony is az ernyő alól. Egyszer csak a nagyobbik lány csúfolódva rákezdi:
– Dú-dus-dú-dus-dú-dus…
Az asszony az ernyő alól a kislánya után kiált:
– Tessék, ezekkel kellett neked játszani!
De Dudus nem fordul vissza. Megy engedelmesen apjával a nagymedence felé. A három gyerek viháncolva fröcsköli egymást. Az asszony olvas.
A strandon, a gyerekmedence körül semmi figyelemre méltó nem történt.
Olvasta Schäffer Erzsébet korábbi írásait is?
